Egyszer Mátyás Király

Egyszer Mátyás Király, ahogy a mesében,
Erre poroszkálna, lován, feketében,
Igazat keresve végig a határban,
Elképedne rajt’: mennyi új-kufár van.

Nincsen annyi „deres”, amennyi szüksége,
Tolvaj vigalomnak hogyan lesz itt vége,
Maga fogna ostort, hogy közibük vágjon,
Hetvenhétszer verne által e világon.

Nagyot sóhajtana, talán káromkodva
Átokszókat szórna balga utódokra,
Felülne lovára, messze vinné kényszer:
"Eb-úr országában, IGAZ, ebül vész el!"

"apu"