HOLD-TAKARÓM
/Feleségemnek szeretettel/

Virrasztva várásom Éjjelén,
Éber, Hűség-ebek csaholnak,
Lopózom Álmaim zeg-zugán:
Lelopni készülök a Holdat.

Alszol már, így észre sem veszed,
Lélek-ajtómon át, távozom,
Nesz nélkül, e zord Világ fölül,
Virradatra, Néked, meghozom!

Rárakom a Göncöl-szekérre,
Csillagrúdra bizton ráülök,
Fiastyúktól tojást is hozok:
Míg ébrednél, rántottát sütök.

Esthajnalcsillagunk fönnhagyom:
Adjon Jelt, ha vétenéd utad,
Nagymedvét eskettem a Szóra:
Álmodra vigyázást csillogat!

Majd ébrednek bátrak és gyávák:
Eltűnt Hold-világa örökre,
Te csak pihenve aludj tovább,
Álmodj imát az Istenünkre!

Ő bír hatalmat felettem is,
S mert Hiszem: ajándékkal áld,
Szeretlek, érzi, akárcsak én!
Megszolgált Fényességem csodáld!

Régóta tudtam, mit ér az Éj,
Mikor Hűség-ebek csaholnak,
Aludj Drágám, feledd, mi bánat,
Reád takarom most a Holdat!

„apu”