:
„Regina”
Időzöm múltamban: mi és hogyan történt
Velem. Az Ég eleven tükörként
Les le rám. Fény-arcáról int nekem
Soha meg nem született Gyermekem.
Reginának hívtam volna, talán…
Ádámnak? Nem! Ma sem tudom leány,
Vagy fiú! Tizenöt hét Ígéret
Az Édese méhéből mivé lett!
Tükröm nézem: nyílik-e rajt’ kapu?
Hallatszik felőle:”Anyu.” „Apu.”?
Bárhol is vagy, halljalak beszélni,
Add kis kezed, ülj le mellém! Élni!
/ Első előtti Gyermekem emlékére /
2005. 10. 31.
(73 szó a szövegben) (760 olvasás)
Profugus: (10-31-2005 @ 08:52 pm)
Sajnálom! Versed szívfájdító. Hiába próbálnék, nem tudnék együttérezni, mert nem éltem át a helyzetet.
Anna1955: (10-31-2005 @ 09:43 pm)
Megemlékezésed szívfájdítóan szép.....
AngyaliAndi: (10-31-2005 @ 09:53 pm)
Gyönyörű emléket állítottál. Nincs ennél borzasztóbb! Nagyon veled érzek. Üdvözlettel:Andi
LEKA: (10-31-2005 @ 11:41 pm)
Fájdalmas megemlékezés.Elveszíteni, aki meg sem születhetett, nem is élhetett. Együttérzéssel olvastam versed. Szeretettel: Éva
csizi: (11-01-2005 @ 08:01 am)
Érdekes! telepátia? Lehet.
Netelka: (11-01-2005 @ 08:05 am)
Megrendítő sorok, Apu-s... és szép gondolat.
bla: (11-01-2005 @ 09:15 am)
Ismét kitűnő írás!
yuddi: (11-01-2005 @ 12:51 pm)
apus. Átérzem fájdalmad, és szívemhez szólt,mert velem is jó párszor már megtörtént.Közben már hallani is véled csillingelő nevetését.
szasza: (11-04-2005 @ 01:31 pm)
Fájdalom, hidegrázás,könnyes tekintet amit átérzek. G
ibartha: (11-07-2005 @ 09:50 pm)
Csak annyit mondok, Isten hozott!
