Terek

Ahová titokban vágyunk,
Ahonnan oda kiáltunk:
Érinthetetlen végletek.
Élő, vagy elképzelt Terek.

Mikre gondolni sem merünk,
Mikor szótalan vétkezünk
Pince mélyén, fenn hegytetőn,
Perc-jelenben, úgy tűnt időn.

Ami írt, szólt, majd’-kigondolt,
Levetve rég’! Tűrve gombolt,
Vastagon szedett ékezet:
Verő és simító Kezek.

Bomlott sejtben hasonulás,
Önmagad! Sehol nem érzi más.
Megfejthetetlen! Nincs tudat:
Hiába-rejteken kutat.

Egy íratlan papír beszél,
Nézzük, ám nem halljuk: fehér.
Osztódó Jövő. Oszlott Múlt.
Pólyába szült! Képekbe bújt!

Sas madár: fészke szélén ül.
Álom-susogásban feszül
Szárnyai alatt a Tájék.
Vágy-érzet: sosem repült még.

Testünkkel szélbe mártózó
Szemfoltban röppenő Való,
Végleten törő képzetek:
Ahová-ahonnan Terek!