:
Csatangolók madara
Csatangolunk, csatangolunk,
Tagad minket az otthonunk,
Mézmadarunk már nem vezet,
Csillag-jelünk odaveszett.
Csatangolunk, rojtos lelkünk,
Rojtos élet, amit nyertünk,
Gyomrunk üres, nekünk korog!
Másé az, mi velünk forog!
Csatangolunk napról napra,
Könnyünk hullna virradatra,
Könnyünk hullna, fogytán Hitünk,
Nem ébred ránk a reggelünk.
Csatangolunk nincs-utcákon,
Nincs-tereken, nincs-világon,
Nincs-világon, nincs-kenyérrel!
Nincs-becsülés szégyenével
Mossuk arcunk, bélyeg marad:
Mossuk, marjuk, jobban ragad!
Csatangolunk, sajog lábunk,
Kitér előlünk halálunk,
Nem ismer ránk, legyint, elmegy,
Tőle sem kapunk kegyelmet,
Itt maradunk csatangolni,
Nem merünk utána szólni!
Csatangolunk száz-seb vérben!
Száz-seb vérben e vidéken
Egy sem kérdi:” Édesanyám,
Hová tűnt a gyermekruhám,
Gyermekarcom, gyermeklelkem?
Édesanyám, hol keressem? ”
Nincs-kérdésre válasz nincsen:
Annyi sem, hogy búcsút intsen!
Addig megyünk, amíg bírunk,
Sosem leljük az otthonunk…
Elfeledtünk imádkozni,
Átkot bírunk sorsra hozni,
Nem ismerjük már nevünket,
Kódok jelzik a létünket!
Egy Sas figyel, látja: élünk,
Irgalmatlan vezeklésünk!
Huss, kitárul erős szárnya,
Rárepül a mézmadárra:
Szárnycsapással elénk űzi,
Csillag-jelünk égre tűzi!
Hangra, fényre mind megállunk,
Csillogásban díszlik Álmunk,
Dallam-fütty közt vár Otthonunk…
Hazafelé futunk, futunk!
2007. július 8.
(135 szó a szövegben) (731 olvasás)
veva: (07-08-2007 @ 05:54 pm)
Jaj, de kesergős ez! Időnként a világ fájdalmát is, mind magunkra húzzuk, pedig a sajátunkat is mennyire nehéz cipelni néha! Azért én mégis jobban szeretem a szeretetről szóló verseidet! :)
LEKA: (07-08-2007 @ 06:17 pm)
Szia Apu-s!
Mennyi csatangolás...Bizony sok minden a nincstelenség felé hajt...és csak álmodni merünk. Szeretettel: Éva
blue: (07-08-2007 @ 06:23 pm)
Kesergős gondolataid szomorún olvastam, mégis nagyon szépek. szererettel: gaby
apu-s: (07-08-2007 @ 09:44 pm)
Kedves veva, LEKA, Blue! Szomorúra, keserűre sikeredett...így van...így láttam/látom azt amit..., de az örök optimizmusom nemes Madara "repít" még vidám érzéseket! :)))Köszönettel: apu-s
lena1: (07-08-2007 @ 10:31 pm)
Drága Apu-s, valóban hazafelé futunk, de hogy otthon, milyen világ vár Ránk, azt nem tudjuk. Nagyon jó, emberi érzéseket tükröző vers.
Puszi. Lena
Anna1955: (07-10-2007 @ 08:22 pm)
Kedves Apu-s, Tőled megszokott nagyon jó verset olvashattam ismét. Örülök, hogy jöttél....Sajnos a világ ma ilyen hangulatú verseket írat a költőkkel...:))))
Captnemo: (07-11-2007 @ 08:57 pm)
Tetszik ez a vers. Mély mondanivalójával világít a Fullon is.