persecuted: (12-04-2006 @ 08:53 pm)

Szia, kedves Katim:) Az utolsó két sorral kezdeném...azt írod:"reményem szánalmas, törékeny híd" Olyan a remény, amilyet rajzolunk és beteljesedéséhez olyan hídon vezet át útunk, amilyet álmodunk...Az elindulási nehézségek, tudom... Nem könnyű reményben reménykedni, ha visszafelé nézünk:( Szépen és fájón lüktet és ad ritmust a versednek a versszak elejei "Maradj csendben, lélek/Maradj nyugton szív", mégis szeretném, ha megszólalna az a lélek...sokszor és szépen szóló remény-dalokkal:))

aranytk: (12-04-2006 @ 09:07 pm)

Látod, Drága Marikám, a lélek hangjait nem tudom még én sem elfojtani, hiában igyekszem megregulázni őket... Igen, tudom, hogy annak a remény-hídnak a szilárdsága sokban a saját erőnkön múlik... Azt hiszem, nálam leginkább az erő csoportosításokkal van a baj... Köszönöm szépen, hogy Te voltál az első :) Nagyon örültem jöttödnek! Ölellek :)))

LEKA: (12-04-2006 @ 09:34 pm)

Szia Kati! A törékeny hidat is meg lehet erősíteni:)Annyira átadja a jelenlegi érzéseidet :"hogy hány éjen forgatott álmatlan bánatban kín!" Jó, hogy így kiadod magadból, ami foglalkoztat, s nem hagy nyugodni. Nem is olyan könnyű...de talán, egyszer mégis csak sikerül. Kívánom, hogy mielőbb. Ölellek: Éva

aranytk: (12-04-2006 @ 10:31 pm)

Szia Éva! Igen, meg lehet erősíteni a hidakat - de nem könnyű... Köszönöm szépen a szavaid - jól estek, nagyon. Ölellek: Kati

kisssp: (12-05-2006 @ 02:25 pm)

Mást nem tehetünk: csak reménykedhetünk...Tetszett az írásod. Szeretettel: Péter

mango: (12-05-2006 @ 04:37 pm)

Tudom, hogy nem nekem mondod, - de én is csendben maradok most. Csak elvagyok itt a versed alatt...

zsuka49: (12-05-2006 @ 05:40 am)

Erősítsd Katikám azt a hidat, ha kell építs alá várat, hogy legyen mi tartsa!! Kell az a híd, mert különben magával ragad az ár!! Puszizsuzsi

meva: (12-05-2006 @ 06:43 pm)

Szép ,szomorú vers.De a törékeny híd is híd! Szeretettel üdvözöllek: Éva

aranytk: (12-05-2006 @ 10:16 pm)

Nagyon kedves vagy Boblogan :) Nem, köszönöm, nem veszem el a reményedet, kölcsönbe sem, kellhet az Neked bármikor - de úgy veszem, mintha kölcsön adtad volna és igazán köszönöm! Majd csak összekaparok valami tartós kapaszkodót magamban :) Köszönöm, hogy olvastál!!!

aranytk: (12-05-2006 @ 10:17 pm)

Zsuzsikám, dolgozom magamon, keményen :) Ölellek :)

aranytk: (12-05-2006 @ 10:18 pm)

Igen, Péter, az ember már csak ilyen... reménykedik. Örülök, hogy tetszett, és köszönöm, hogy jöttél!

aranytk: (12-05-2006 @ 10:21 pm)

Drága Anikóm, én is ezt teszem, ülök csendben és azon tűnődöm, miért foglalkozom ennyit a saját boldogtalanságommal. Ezer és ezer fontosabb dolog van a világon annál... Ezek a magammal folytatott verses beszélgetések arra jók, hogy megpróbáljam magam kilendíteni ebből a tétova toporgásból... - s bár a remény hal meg utoljára... de azért mégis... szánalmas vergődés az egész... No, nem kesergek itt tovább... Ölellek, és köszönöm, hogy itt voltál!

aranytk: (12-05-2006 @ 10:23 pm)

Kedves Éva, igen, a törékeny híd is híd... csak néha többet akarunk rajta átvonszolni, mint amit elbír. Veszélyes :) Köszönöm a hozzámszólásodat. Szeretettel ölellek.

boblogan: (12-05-2006 @ 12:54 am)

Szerintem a te lelked és szíved túl rosszat nem súghat, úgyhogy hallgasd csak meg őket. :) Reményileg most én sem vagyok túl jól eleresztve, de azért egy kicsikét tudok belőle kölcsönadni, hátha azzal már elleszel egy darabig, mondjuk a jobb idők kezdetéig. Aztán kérem vissza! :)

prayer: (12-06-2006 @ 05:58 am)

Repülj lélek! Dobbanj nagyot szív!.. Ha szállni vágyás késztet, s a Nap tüze hív.

aranytk: (12-06-2006 @ 06:16 pm)

Zoli, Te aztán mindig tudsz meglepetéseket okozni :) Köszönöm szépen!

aranytk: (12-06-2006 @ 06:18 pm)

Kedves Ottó, szerintem nem olyan jól sikeredett írás ez, de igazán nagyon jól esett, hogy ennyire tetszett Neked :) Köszönöm szépen!

soman: (12-06-2006 @ 07:55 am)

Ez gyönyörűen kifejező, el vagyok ájulva soraidtól!