:
Jellemtelen jelenben
játszom jámbor életem,
embertelen előnyben
taposnak, tépnek – vérzem.
Hazugságban hiába
hinnék hihető mesét,
koldusként kérve-kérem
imám igaz kegyelmét.
Elhihetném: elringat
lengő láncon az Élet.
Elfeledném ebadta
sorsom, sehová tartó
Tétova toporgásom,
gyarló gyötrelmem kínját,
eltompult emlékeim,
halott hatalmam sírját.
Elhihetném: elringat
bús bölcsőben az Élet,
keserves könnyeimmel
oltanám ócska szívem
Perzselő parazsától
szétégett szűz lelkem,
álmokkal átvirrasztott
éber éjszakák búját.
2005.
(64 szó a szövegben) (732 olvasás)
blue: (07-02-2006 @ 07:24 pm)
Szia Kati! Iszonyatos fájdalom van a versedben. ölellek szeretettel: gaby
Zsuka49: (07-02-2006 @ 07:35 pm)
Jó, tetszett nekem is!:)))
Puszi:Zsuzsi
veva: (07-02-2006 @ 08:06 pm)
Furcsa ellentét. A szavak játékossága a mondanivaló bújtatott szomorúságával szemben.
aranytk: (07-02-2006 @ 10:02 pm)
Szia Gaby! Hosszú éveken csak az iszonyatos fájdalmakat cipeltem... és nagyon nehéz volt... Köszönöm, hogy itt voltál!
Ölellek: Kati
aranytk: (07-02-2006 @ 10:02 pm)
Zsuzsi, örülök, hogy tetszett!
Szeretettel: Kati
aranytk: (07-02-2006 @ 10:19 pm)
Szia Kedves Veva!
A hangulatot alliterációkkal próbáltam nyomatékosabbá tenni. Gyakorlatilag az egész vers az alliterációra épül. Kísérleteztem egy kicsit.
Köszönöm, hogy itt voltál és olvastál!
Szeretettel: Kati
