Netelka: (08-05-2006 @ 10:19 pm)

Miért ennyire kiábrándult a versed, Kati? Bár, ha csodára vár, talán még nem teljesen hitehagyott ez az élet... Szép-szomorú soraid elgondolkodtattak.

aranytk: (08-05-2006 @ 10:34 pm)

Szia Neti! Ma ilyen elgondolkodós, szomorkás napom volt. Azon tűnődtem magamban, vajon miért vált ilyenné a világ... s hogy valóban ilyen-e, vagy csak én látom így... Szúrja a szemem az igazságtalanság, a képmutatás. Talán csak nehéz hetem volt... Nem, sajnos ez több annál. Azért remény mindig van. Mindannyiunkban. Bár sokszor tétlenül nézzük, míg elsuhan mellettünk. Köszönöm, hogy itt voltál, nagyon jól esett, hogy olvastál. Ölellek.

boblogan: (08-05-2006 @ 10:49 pm)

Megnyugtatlak: nem csak te látod így. A világ egyre igazságtalanabb és képmutatóbb. Ugye, milyen jól megnyugtattalak? :) De semmi vész: a remény hal meg utoljára... Más olvasatban: igaz, hogy utoljára, de a remény is meghal... Ne vedd túl komolyan a világot, különben bajba kerülsz! :)

aranytk: (08-05-2006 @ 11:28 pm)

Szia Boblogan! Köszönöm, hogy osztod velem a véleményem, sajnos meg nem nyugtattál, ha csak nem abban a tekintetben, hogy nem egy torz tükröt látok. Igen, a remény életünk végéig megmarad... de az elmúlásig még annyi minden szebb, tisztább is lehetne... Szomorú, hogy ez van... Örültem Neked, köszi a látogatásodat!

csitesz: (08-06-2006 @ 03:44 pm)

Katikám! Én úgy gondolom, hogyha átmegyünk egy tüskés bozóton, akkor még ki lehet húzgálni a testünkből azt a rengeteg tüskét. Főleg akkor, ha valaki segít nekünk. Most magamról beszéltem. Ez egy költői kép volt. Bár én nem vagyok költő. A versed szupi volt. puszi Józsi

prayer: (08-06-2006 @ 06:57 am)

Harcok, kudarcok, örömök, szépek, s minden emberi dolgok, mik felnőnek hozzánk, hogy mi gyermekin játszhassunk a kínok, és boldogság peremeiben vergődve, mint hálóban a hal. A háló erős! Nem szakíthatod szét. Kissebb csapkodással kevesebb kárt okozol magadnak!.. (Ez azt jelenti, hogy tetszett versed!)

aranytk: (08-06-2006 @ 08:29 am)

Szia Éva! Igen, én is úgy érzem, csak magunkra támaszkodhatunk, belső világunkat kell erősíteni ahhoz, hogy talpon maradjunk ebben a viharos összevisszaságban. Köszönöm a figyelmedet, puszillak!

aranytk: (08-06-2006 @ 08:34 am)

Kedves Zoli! Nagyon jól összefoglaltad a lényeget. Bizony, a háló erős, és rajtunk múlik, mennyi sebet ejtünk, merre mozdulunk, s hogyan... Örülök, hogy tetszett a versem, s annak is, hogy itt voltál :)

neucsaba: (08-06-2006 @ 09:56 pm)

Egész életünk megválaszolatlan miértekkel,és csodamorzsákra való vágyódással teli.Kívánom, hogy te össze tudd gyűjteni ezeket a kis morzsákat és táplálkozni tudj velük!Szomorú hangúlatú versed, nekem nagyon tetszett!Puszil:kriszti

LEKA: (08-06-2006 @ 12:20 am)

Szia Kati! A képmutatást én is gyűlölöm. Kifordult világban élünk. Alig találni benne kapaszkodót. A belső értékeink, melyek helyrebillentik az egyensúlyt. Rövid soros gondolataid, lényeges dolgokra tapintanak. Legyen szebb napod! Puszi: Éva

persecuted: (08-07-2006 @ 03:48 pm)

Élet-rajz, szomorú, kiábrándult képek, egy vesszőt úgy kívántam volna az utolsó előtti sorban, a reménytelibb befejezés okán. Tetszettek a gondolataid, Kati, mégha tehetetlenül olvasva -csak egyetérteni tudok velük:):(

aranytk: (08-07-2006 @ 08:56 am)

Szia Józsi! Teljesen igazad van. A tüskéknek nem szabad benn maradniuk semmiképp. S ha van, aki segítsen, a sebek is hamarabb gyógyulnak... Próbálok én is ebben megkapaszkodni :) Köszönöm!

aranytk: (08-07-2006 @ 09:05 am)

Drága Kriszti! Az egész eddigi életem arról szólt, hogy a semmi között is csodamorzsákat kerestem. Talán azért is maradtam talpon, mert megtanultam minden körülményben meglátni a jót is, az értéket is. Pedig ezt sokszor nagyon nehéz... azért mégsem lehetetlen :) De az én legdrágább csodamorzsám most gurult elém - talán a túlélésem jutalmául - és nagyon szeretnék vigyázni rá! Köszönöm szépen a látogatásodat!

blue: (08-07-2006 @ 09:13 pm)

Jaj, Kati, azt hiszem, hogy tudom miről beszélsz, írsz. Gyönyörűen megírtad, és én kívánom neked/nektek a csodát, hidd el az is meglesz. puszillak szeretettel: gaby

aranytk: (08-08-2006 @ 07:07 am)

Nagyon köszönöm az itthagyott szavaidat, Marika. Igen, szomorú a hangvétel... nehéz... A vessző azért maradt el - bár oda tényleg kívánkozik - , mert az egész verset így építettem fel, s nem akartam megbontani a végén... Köszönöm értő-érző olvasásodat. Szeretettel: Kati

aranytk: (08-08-2006 @ 07:19 am)

Drága Gaby! Igen, pontosan tudod... Olyan jól esik minden szavad... Köszönet és nagy ölelés érte. Szeretettel: Kati