csitesz: (10-07-2006 @ 02:09 pm)
Felkavaró, gyönyörű vers. Idézhetném,: hogy " a remény hal meg utoljára". De ez nerm így. "Utoljára a magadba vetett hited hal meg". Hogy ezt ki mondta? Hát, a nagy klasszikus: csitesz. Látom a mosolyt a szájad szegletén..Már ezért megérte elosvasnod hsz-emet.. puszi Józsi
aranytk: (10-07-2006 @ 02:36 pm)
Jól érzed, kedves Péter. Nagyon vacakul vagyok. Bocsássatok meg, hogy ilyen indulatosra vettem az irányt... de kráterként forr bennem a tehetetlenség... Köszönöm, hogy olvastál!
aranytk: (10-07-2006 @ 02:43 pm)
Kedves Elfelejtett Nefelejccss :) Azt hiszem, egyszerre olvastuk el egymás versét, jó érzéssel láttam meg nevedet a versem alatt. Igen, nehéz és hosszú, sokfajta érzelmet tömörítő vers lett ez. Köszönöm, hogy (többször is) átrágtad magad a sorokon, beleélve magad egy-egy szó jelentésébe. Szeretettel: Kati
aranytk: (10-07-2006 @ 02:46 pm)
Drága Neti, zavarba hozol ezekkel a kedves, elismerő szavakkal... hatalmas erők mozognak bennem, s azzal, hogy kiírom magamból őket, csakis azzal remélhetek a lelkemnek némi megnyugvást... Örülök, hogy jó versnek tartod. Köszönöm! Ölellek szeretettel: Kati
aranytk: (10-07-2006 @ 02:47 pm)
Józsim, Te tényleg megmosolyogtattál :) Lehet, hogy be vagyok kamerázva? :) Hmmm... Dupla köszönet ezért! Barátsággal: Kati
emericus: (10-07-2006 @ 07:09 pm)
Borús gondolatok, de biztató befejezés - tetszett a versed!
Eroica: (10-07-2006 @ 08:51 pm)
Jaj, ne vezekeld a világ bűneit ! Versed végig elsöprően sodró, feszültséget fokozó, majd oldó alkotás! Gratulálok: Erika
Audrey: (10-07-2006 @ 08:55 pm)
Hmm... Társadalomkritika? Kemény, de jó!!!
:-)))
blue: (10-07-2006 @ 09:28 pm)
Csupa keserűség, csupa fájdalom a versed Kati, jaj annyira fájdalamas, de mégis van benne valami szépség. szeretettel ölellek: gaby
mango: (10-07-2006 @ 09:56 am)
Micsoda felszakadó, mélyről felszínre törő keserűség, sok-sok fájdalommal vegyes daccal és kínnal keverve! Súlyos, mázsás szavak. Félő, atomnyi részekre hullajtod magad...Sír mindes sorod, de ércből vannak.
aranytk: (10-07-2006 @ 10:06 pm)
Kedves Emericus! Amikor életem igazán első komoly sokkja ért - amikor világra hoztam egy Down-kóros kisfiút 15 évvel ezelőtt... - valaki azt mondta vigaszul, hogy "vonuló felhők között mindig kék az ég"... Sokszor eszembe jut ez a közhely, s olykor magamra is erőszakolom, csak úgy megy fel-felállni egy-egy elesett pillanatban. Bár sokszor voltam már padlón, de tudom, annyira sosem lehetek, mint akkor voltam... mégis, amikor telítődik az ember, akkor mindenből nagyon elege lesz... és aztán mégis eszébe jut az a közhely... Nem is tudom, mért vagyok ilyen bőbeszédű ma... Bocs... Jól esett, hogy olvastál, köszönöm!!!
aranytk: (10-07-2006 @ 10:10 pm)
Kedves Erika, most olyan sok bajom van, hogy már a világ összes terhe is jöhet... Köszönöm jöttödet, örülök az értékelésednek. Szeretettel: Kati
aranytk: (10-07-2006 @ 10:11 am)
Látom, nagyon érzed ezt a verset, Anikóm... igen, széthullott atomdarabokként érzem magam, de talán mégis létezik az a mágneses összerendeződés, mellyel még képes lehetek mozaikdarabokból összerakott látszat-egész lenni... egyszer majd. Talán. És már csakis látszat-egész. Ölellek, és köszönöm, hogy olvastál.
aranytk: (10-07-2006 @ 10:12 pm)
Kedves Audrey! Csípős szelek fújnak felém... mindent felforgatott egy forgószél. Köszönöm jöttödet :) Szeretettel: Kati
aranytk: (10-07-2006 @ 10:13 pm)
Drága Gaby... nagyon fájok.
Ölellek.
kisssp: (10-07-2006 @ 10:24 am)
Végtelen kétségbeesést, ugyanakkor konok makacsságot érzek soraidban. Versed nagyon elgondolkodtatott!
Szeretettel: Péter
Elfelejtett: (10-07-2006 @ 10:50 am)
Hát feladtad a leckét! Többször is el kellett olvasnom versedet, /: ami már első olvasatra is nagyon magával ragadott:/ és újra beleérezni, belegodolni a leírt szavak mély értelmébe. Különösen a vége fogott meg, de összességében az egész vers egy kis remekmű. Gratulálok: Elfelejtett Nefelejccss
Netelka: (10-07-2006 @ 12:04 pm)
Tényleg kevesen vannak az igazak - de míg egy is van, sose szabad feladni a reményt! Gyönyörű, nagyívű a versed, Katim, talán az egyik legszebb, legmegrázóbb, amit eddig tőled olvastam. Szívből gratulálok!
soman: (10-08-2006 @ 06:30 am)
Nekem legjobban az tetszett, hogy továbbra is él benned a hit. Indulatos, őszinte, nagyon tartalmas vers, tetszésindexem magasra ugrott, gratula hozzá!
zsuka49: (10-08-2006 @ 08:37 am)
Tényleg az egyik legjobb versed Kati, bár a többi is nagyon tetszik.
Puszi: Zsuzsi
aranytk: (10-08-2006 @ 09:52 am)
Kedves Ottó, örülök, hogy javítottam a tetszésindexemen, bár, bevallom, vért izzadtam vele :) Viccet félretéve, őszintén köszönöm! A legnagyobb kavarodásban is látni kell a helyes irányt... még akkor is, ha a dac, s az indulat még az utitárs...
aranytk: (10-08-2006 @ 09:53 am)
Zsuzsi, megtisztelsz a véleményeddel. Nagyon szépen köszönöm! Szeretettel ölellek: Kati