Küzdőtér |
|
|
|
Cím: Múltba tekintő Szerző: aranytk - Arany-Tóth Katalin (10-12-2006 @ 10:09 pm)
:
Múltba tekintő
Tűnt tavaszok lepkeszárnyú szellőit idézted fel ma bennem. Újra éledt csendemben a hosszú, fagyos télvégeken együtt várt hóolvadás, az első rügyfakadás, majd a nyári kibontakozás, melyben a napsugarak érlelő melegének selyme sétáink köré ontotta a nyíló virágok illatát.
Hangoddal ma visszacsengtek a régi fázós reggelekbe rejtőzött esőcseppek (volt, hogy csak könnyeim peregtek, s Te voltál vigaszom).
Elmémben berreg egy motor érdes hangja - ifjúságunk röpítvén zúgva-zakatolva - (bennünk maradt az elmúlt évtizedek kínzó szomja) majd felváltja robaját az álmos, monoton utcazaj.
Látom magam előtt a jó öreg iskolát… (már rég színesre festették falát…) Vajon áll még az udvaron a palánk? Nézd! A templom-kerti fák vörös lombjaikat most is ugyanúgy hullatják... S a ködbe sejlő ősz, mint régi jóbarát, sárguló éveink leplét lágyan sóhajtja ránk.
Zord viharok szél tépázta fáit öleltem ma képzeletben újra, s fáztam át Veled hideg téli délutánokat, majd hallgattam a távolból felszökkenő, egymást éltető, kedves, pajkos bíztatásokat.
Évtizedekben elbújt bánatot visz tovább a szél… a tavasz évről-évre a nyárról, az ősz a télről mesél…
Most felfakadtak belőlem az eltemetett könnyek. Értem aggódásod féltő szava egy percre betakart. (Nem várt) óvó pillantásod láthatatlan árnya s baráti kéznyújtásod erőt adó bíztatása, el nem érve is tartja a régi szálakat.
Nem felejtlek. Az életen túl is őrizlek. S bár… már rég nem tudom, mikor, merre jársz, (hagylak utadon, így talán kevésbé fájsz) s nem tudhatom, hogy az éjek sötétje milyen álomba ringat (csak remélhetem, hogy betakarja nyugalmad a holnap) De kívánom, hogy áldja Isten, s vigyázza minden lépted, óvja, szeresse, s betöltse minden reményed!
2006. október 11.
(259 szó a szövegben) (761 olvasás)
mango: (10-12-2006 @ 10:17 pm) Ez gyönyörűséges, Katikám. Iszonyú fájdalom, de már megcsillan a beletörődés sima és halk hangja...
aranytk: (10-12-2006 @ 11:05 pm) Drága Anikóm... már nem fáj... ha csak az élet nem oly nagyon... Egy örök barátnak szól ez a vers, hálám jeléül, amiért megérezte, hogy bajban vagyok... egy jó szó nagyon jól tud esni ilyenkor. Köszönöm, hogy olvastad. Ölellek: Kati
Netelka: (10-13-2006 @ 03:21 pm) Csodaszép, Katikám!
csitesz: (10-13-2006 @ 04:53 am) Nagyon szép vers. A hangulata egészen különlegeses szép-szomorú. puszi Józsi
zsuka49: (10-13-2006 @ 06:19 am) Szomorú, de mégis szép.
Remek vers!:))
Puszi: Zsuzsi
aranytk: (10-13-2006 @ 07:00 am) Köszönöm, Józsi. Örülök, hogy olvastad, s hogy tetszett... és köszönöm a különleges jelzőt.
aranytk: (10-13-2006 @ 07:04 am) Kedves Zsuzsi, jól estek szavaid. Köszönöm jöttödet!
aranytk: (10-13-2006 @ 07:32 pm) Kedves Audrey, zavarba hozol... Biztos vagyok benne, hogy tévedsz, magadat illetően :) Köszönöm, hogy elolvastad!
aranytk: (10-13-2006 @ 07:33 pm) Köszönöm, Kedves Neti!!!
Audrey: (10-13-2006 @ 08:37 am) Gyönyörű. Ilyet én soha nem tudnék írni!!!
Eroica: (10-13-2006 @ 09:29 pm) Kedves Kati! Ez a vers....! Nahááát! Taps... taps... visszataps!Gratulálok: Erika
aranytk: (10-13-2006 @ 10:25 pm) Kedves Erika! Mély hajlásokkal köszönöm... :) Nagyon-nagyon jól esett! Szeretettel: Kati
blue: (10-13-2006 @ 10:30 pm) Kati, fájdalmasan szép a versed, tele van szomorúsággal, de a versed végén feltűnik a remény. Gratulálok. ölellek: gaby
samway: (10-14-2006 @ 04:54 pm) " Mindig itt vagy, mégis hiányzol" fájdalmasan szép vers...amit oly sokszor átélünk Katikám...
" a szív és lélek együtt erős" a törékeny test csak látszat...
üdv barátod a " Lókötő"
aranytk: (10-14-2006 @ 05:13 pm) Józsim, köszönöm a kedves bíztatásaidat. Valahogy mindig lesz... Ölellek Lókötőm :)
aranytk: (10-14-2006 @ 09:59 am) Szia Kedves Gaby! A kamaszkor viharai óta sok minden történt és néha hiányzik a diákévek zárt világa, kár hogy nem menekülhetünk vissza oda már soha. Ahogy visszanézek az elmúlt évekre, évtizedekre, sok fájdalom-emlék jut eszembe. Meg szép is, természetesen. Ezekkel a sorokkal köszönetemet akartam kifejezni egy diákkori jóbarátnak, aki váratlanul felhívott, miután a neten beleolvasott a legutóbbi verseimbe... annak idején jóban-rosszban együtt voltunk, átszeltük a város utcáit minden irányba, miközben kerestük helyünket a világban. Ma már csak elvétve futok vele össze az utcán, de azt hiszem, ez nem is számít. A léleknek távolból is jól esik egy ölelés, s a nehéz időkben méginkább. Köszönöm, hogy elolvastad, Gaby! Ölellek szeretettel: Kati
|
[ Vissza: aranytk - Arany-Tóth Katalin | Művek listája ] |
|
|
|
|
|