| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: Mementó - 1956
Szerző: aranytk - Arany-Tóth Katalin
(10-22-2006 @ 10:34 am)
:
Mementó - 1956
Magyarország,
ahol egykor kínt szült a valóság,
ahol száműzött börtönöd volt otthonod,
ahol Te magad takartad el a Napot…
Amikor a sötétségben
nem láttad a fényeket,
s a szürkeségben
kerested a színeket;
amikor a vágyad visszhangozta,
mit nem mondhattál ki már régóta…
Amikor egy mozdulatban
nem vibrált a lendület,
s az elfojtott félelemben,
az arcokra fagyott a rémület…
Ahol a nemzet zászlajára
idegen címert helyeztek,
s katonák idegen nyelven
ártatlan nőket követeltek…
Adj egy percet magadnak,
s ne feledd!
Emlékezz,
hogy volt egy ország,
ahol az igazságot
két marokkal fojtogatták;
ahol kétségbe esésed
- mint malom a gabonát -
homokká formált
minden viselt formát.
Mikor már nem volt veled
- érted nem, csak ellened -
barátod, társad, kedvesed,
szülőd, testvéred,
vagy éppen gyermeked…
Amikor egy félszeg pillantásban
meglapult a kérdés:
„Vajon honnan ered
a gyűlölet, s ekkora önzés?!”
Amikor egy ágyúszóval
romba dőlt az élet
és rátok hullottak
a felépített évek…
Adj egy percet magadnak,
s emlékezz!
Ne feledd,
hogy ára volt a szenvedésnek:
híja állatnak, bő termésnek.
Elhurcoltak éhező szájából
jajszó kiáltott a verőlegénynek.
Súlya volt itt minden fordulatnak.
Valamit elvettek – ám valamit mégis adtak.
Felálltak közülünk az áldott hősök,
kik nem féltek, csak véltek
hinni abban, hogy felelősök
Érted… értem… - egy nemzetért,
egy élhetőbb életért…
Életük árán is visszaadták a reményt,
egy születendő gyermekért,
egy megálmodott holnapért.
Ők azok, kik ellenálltak
a hatalom szabta rabigának.
Nem futottak a határnak,
nem tántorították el őket a vádak.
Míg az elvtársak tapostak
népet, hitet, s porig aláztak,
Ők a szabadságért,
a hazáért szolgáltak!
Adj hát egy percet magadnak,
s emlékezz!
Csak egy percnyi tisztelgés a múltnak,
mely nélkül jelened nem lehetne
- még ha az emlékek meg is fakultak.
S hogy hittel, becsülettel élhess!
Értük, miattuk, rájuk emlékezz!
A mártírokért, kik hősi halált haltak.
A túlélőkért, kik halottakat sirattak.
A hazáért, mely nem akart többé
elnyomó hatalmat szolgálni!
A nemzetért, mely csak életek árán
tudott újra talpra állni.
2006.
(322 szó a szövegben) (828 olvasás) 
szemilla: (10-22-2006 @ 03:53 pm) szerintem, nem kellene ilyen verseket írnod.
aranytk: (10-22-2006 @ 07:03 pm) A bennem lévő legalázatosabb tisztelettel írtam ezt a verset egy felkérésre. Ennek kapcsán ez a vers helyet kapott az 50. évforduló alkalmából, városunk jóvoltából kiadott emlékiratokat összefoglaló könyvben. Mindenkinek szíve-joga véleményt nyilvánítani, illetve elhallgatni, ahogy nekem is felvállalni a hazáért áldozatot hozott emberek iránti tiszteletemet, melynek első megnevezettje az Édesapám. Azért köszönöm, hogy elolvastad.
Netelka: (10-22-2006 @ 09:15 pm) Katikám, köszönöm, hogy helyettem is írtál. Méltó megemlékezés.
aranytk: (10-22-2006 @ 09:29 pm) Kedves Neti, hálás szívvel köszönöm, hogy elolvastad, s hogy magadénak érzed...
LEKA: (10-23-2006 @ 06:09 pm) Kati! Méltó megemlékezés. A könyvben való megjelenésedhez gratulálok! Édesapád büszke lenne rád!() Puszillak: Éva
aranytk: (10-23-2006 @ 07:11 pm) Drága Éva! Köszönöm a szavaidat. Édesapám az idén töltötte 72. évét, s bár egészségileg megtörve, de büszke helytállással élte túl akár a börtönéveket, akár a meghurcolás évtizedeit. A tisztelet és megbecsülés, amit iránta érzek, ebben a versben csak árnyalatokban lehet jelen. Ám a verset ő hagyta jóvá, azt mondta, büszke rám :) - az Isten éltesse Őt még sokáig közöttünk. Köszönöm, hogy jöttél. Ölellek: Kati
prayer: (10-23-2006 @ 07:26 pm) Kedves Kati! Ne légy vak! Most kinek higgyek? Itt a hatalom a sajátjának érzi az ünnepet, és én meg csak piszkos csőcselékje vagyok az országnak... És mindegy, ki van hatalmon. Itt a hatalom a lényeg, és nem az alázat! Nincsen igaz embere ennek az országnak. Csak úgy érhetsz a csúcsra, ha előtte már kellően kicsiszolódtál. Amikor ünnepi beszédeket hallok, többnyire felfordul a gyomrom. A kötelező protokollban elveszik a szó, és az igaz már nem éri el a tintából a papírt. Nálunk nem volt, és soha sem lesznek Mohandász Gandik! Aki nem a két kezével keresi meg a kenyerét, annak ne nyújts kezet, mert eltűnnek ujjaid!
prayer: (10-23-2006 @ 07:32 pm) Bocsáss meg hangnememért! Attól versed lehet őszinte, amiért én nem hiszek az ünnepek erejében! És néha még engem is elfognak hazafias érzések, csak külföldön ne kelljen magyarul szólalnom, mert a szégyenkezéstől úgy is megbélyegeznek.
zsuka49: (10-23-2006 @ 07:45 am) Remek megemlékezés, gratulálok neked Kati!:)))
Puszizsuzsi
aranytk: (10-23-2006 @ 08:54 am) Köszönöm jöttödet, Kedves Zsuzsi. Jól esett. Ölellek: Kati
samway: (10-24-2006 @ 09:50 am) Drága Katim ! Tisztelet neked ezért a versért ha legalább ennyivel is tudtál adózni szeretett édesapádnak...itt is látszik mindenki a saját keserűségén és fájdalmán keresztül éli meg az elmult éveket...kellenek az ilyen versek, hogy rádöbbentsék az embereket arra, hogy béke és összefogás nélkül nincs felemelkedés...gratulálok a versedhez és a könyvbeni szerepléshez...édesapádnak pedig még sok szép verset kívánok tőled az egészségen túl...
.......józsi
aranytk: (10-30-2006 @ 05:45 pm) Kedves Zoli! Én nem vagyok a hatalom. Én csak egy meghurcolt Apa lánya vagyok. Volt idő, mikor még nem volt szégyen sem magyarnak lenni, sem a hazáért élni. Tudom, miért keltél ki magadból - a mai társadalom, szégyene egykori nagyjainknak. S most nem csak az ötvenhatosokról beszélek, hanem minden igaz ügyet szolgáló, s a jövőért bátran kiálló, hazafias érzületű emberről. Mára már sikerült a hazaszeretetből is giccset csinálni, s a jövőt elkapitalizálni. Ettől függetlenül. Ha csak egy szem lisztet teszek a talán soha meg nem sülő kenyérhez - én akkor is megtettem, amit a lelkiismeretem diktált. Ezért írtam meg ezt a verset. Nincs ebben semmi világmegváltó szándék. A tisztelet, a megbecsülés íratta velem ezeket a sorokat. Köszönöm a véleményed - igazad van. Sajnos. Szeretettel: Kati
aranytk: (10-30-2006 @ 05:47 pm) Józsim, nagyon szépen köszönöm. Béke, és összefogás kellene - igen. És tisztelet embertársaink iránt. Oda és vissza. Csak így lehetne emberhez méltó életet élni. De hova vezet a világ... ? Talán jobb nem is belegondolni. Köszönöm a gratulációdat és a jókívánságot. A könyv már a kezemben van :) Ölellek: Kati
|
[ Vissza: aranytk - Arany-Tóth Katalin | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
