mango: (12-09-2006 @ 07:49 pm)

Csak itt üldögélek csendesen versed alatt.

samway: (12-09-2006 @ 08:16 pm)

Csendes beletörödő búcsúzás...Katim ez nagyon fájdalmas..

aranytk: (12-09-2006 @ 08:19 pm)

Anikóm, milyen gyorsan észrevetted... Szeptember óta képtelen voltam feltenni... még most igazítottam rajta, gyakorlatilag most fejeztem be teljesen... A történet kicsit szimbolikus, de az érzés, amit át akartam adni, úgy érzem, benne van. És még mindig fáj... Köszönöm, hogy jöttél, és elolvastad. Ölellek.

aranytk: (12-09-2006 @ 08:27 pm)

Józsim, igen, valami olyasmi... Érdekes, ahogy visszagondolok... már akkor megéreztem valamit, amikor még nem is tudtam, hogy AZ egy OLYAN búcsú volt... - persze ez hetekig ért bennem... hetekig? hónapokig... talán még most is... - ezért is mondom, hogy képletes... de a lényeg benne van. Jól esett, hogy benéztél hozzám, köszönöm!

agnes: (12-09-2006 @ 08:31 pm)

Ugy szeretném ha nem érteném.....

aranytk: (12-09-2006 @ 08:37 pm)

Szeretném, ha nem értenéd, Ágnes... Nehéz erről írni... Köszönöm, hogy elolvastad.

persecuted: (12-09-2006 @ 08:45 pm)

Kedves Kati:) A "búcsú" nálam súlyos szó, ahogyan az elválás is lélekben hangsúlyosan súlyos. A szerelem két létezés egyetlen egysége, amelyben egy idő után annyira a másik leszel, hogy keresgélned kell önmagad...és ami egy volt, soha nem lesz igazán két darab, ha egy volt, valóban. Ezért fáj. Mert ott van, ott él benned...akár az elvesztett, ám élő végtag. Élni kell ezzel a hiánnyal tovább...ölellek:)

kisssp: (12-09-2006 @ 08:51 pm)

Szomorú szép sorok. Igyekszem megérteni Kata. Úgy érzem sikerül. Szeretettel: Péter

aranytk: (12-09-2006 @ 09:10 pm)

Drága Marikám :) A "búcsú" - mint szó, számomra is egy nyomatékos pillanat jelképes kifejezése. Van, amit soha nem képes az ember igazán lezárni önmagában - ám mégis együtt kell élni ezekkel a hiány-érzetekkel, valóban. Igen, ami részünkké vált, annak fáj a hiánya - de hiszem, hogy két lélek találkozásának kijár az a tisztelet, hogy a fájdalmat is vigyázva, szeretettel viselje, hiszen a Sors egyik legszebb ajándéka a szerelem. Nagyon szépen köszönöm, hogy jöttél hozzám. Olyan nagyon szeretlek :)

aranytk: (12-09-2006 @ 09:16 pm)

Kedves Péter, biztos vagyok benne, hogy érted. Hiszem és vallom, hogy ha valakit igazán szerettünk, azt el kell tudnunk engedni is, ha a helyzet úgy kívánja - s bármennyire fáj, fel kell ismernünk, hogy mikor jött el az a pillanat... és ez így van rendjén... (Bár ne fájna ez annyira... ) Köszönöm, hogy olvastál!

Hezekiah: (12-11-2006 @ 02:42 am)

Ez a vers bennem is él... Megköszönve, hogy olvashattam fájó-szép alkotásod, harmónikus napot kívánok!

aranytk: (12-11-2006 @ 05:39 pm)

Kedves Hezekiah, köszönöm, hogy megtiszteltél a figyelmeddel. Igen, azt hiszem, ezt a pillanatot sokan őrizzük a lelkünk mélyén, valahol egészen mélyre rejtve... Még egyszer köszönöm jöttödet.

aranytk: (12-11-2006 @ 05:40 pm)

Kedves Piroman! Megnyugvást jelent a visszajelzésed, mi szerint átment valami ebből az érzésből... Köszönöm!

piroman: (12-11-2006 @ 09:15 am)

Ez nagyon megfogott...