aranytk: (01-21-2007 @ 01:59 pm)

Én meg annyira örülök, hogy olvastál, Mickey! Köszönöm szépen!

kisssp: (01-21-2007 @ 04:48 pm)

Szép lélek csendes áhitata. Rád vall! Szeretettel: Péter

zsuzsuzsu: (01-21-2007 @ 05:02 pm)

Mindig örizd meg ezeket a meghitt pillanatokat, életre szólnak! Nagyon tetszett versed! Zsuzsi, szeretettel

meva: (01-21-2007 @ 06:02 pm)

Gyönyörű, leheletfinom képekben megfogalmazott gondolatok.Nagyon megfogott.Szeretettel: Éva

Audrey: (01-21-2007 @ 06:56 pm)

Engem a cím gondolkodtat el... Valaki lelkének az árnyékában élni.. Lehet-e?

aranytk: (01-21-2007 @ 07:44 pm)

Kedves Péter, megtisztelsz az itt hagyott szavaiddal... köszönöm!

aranytk: (01-21-2007 @ 08:04 pm)

Kedves Zsuzsi, ezeket a pillanatokat már archiváltam :) Köszönöm, hogy olvastál!

aranytk: (01-21-2007 @ 08:14 pm)

Mindig örülök a látogatásaidnak, Kedves Éva. Igazán örülök, hogy megérintett...

aranytk: (01-21-2007 @ 08:23 pm)

Kedves Audrey! Szerintem lehet... és szinte csak ott lehet... mert bár vágyjuk azt érezni, hogy egy másik ember befogad bennünket a lelkébe... de ezt csak annak van joga kimondani, aki meg is érzi az ottlétünket... hiszen nem tudhatjuk, hány fal, hány ajtó, s hány áttetsző lepel védi azt... Sőt, én hiszem, hogy még úgy is vissza kell húzódni abba az árnyékba, ha már megérinthettük azt a másik lelket. Mert az csak az Övé. Nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál!

szemilla: (01-21-2007 @ 08:50 am)

drága Kata! becsapós ez az élet. azt hisszük, hogy természetes dolog levegőt venni, természetes dolog, ha szeretünk és viszontszeretnek... pedig ezek azok a ritka pillanatok, amikor megtörténik a csoda és a "kövek a léptekhez igazodnak" (milyen szép gondolat!) -és ami igazán természetes, az ez a "szánalmas szomjúság", amiről ilyen gyönyörűen írtál. (ölellek)

Captnemo: (01-21-2007 @ 09:18 am)

Megintcsak egy csodás kitárulkozó vers. De annál mégis több... Érdekes, ahogy képeidet nem megrajzolod, csak sejteted, és mégis, olyan erősek a kontúrok, hogy tisztán látható minden gondolat...

aranytk: (01-21-2007 @ 09:22 am)

Drága Szemi! Azt hiszem, szinte mindannyian félve, féltve fogalmazzuk meg a legtörékenyebb érzéseinket. Talán a legtermészetesebb, mégis a legféltettebb érzések közé tartozik a lelkünkből folyton kitörni akaró tiszta szeretet-vágy... mely egyben a lélek érintésének a vágya is... Köszönöm, hogy itt voltál. Ölellek, s itt is kívánok Neked boldog névnapot!!!

Eroica: (01-21-2007 @ 09:26 am)

Gyönyörű képekkel teli a versed Katikám! Míly nagyszerű, hogy "a magány óriási karjaiból" kiemelt valaki, s megszületett benned ez a költemény!

aranytk: (01-21-2007 @ 09:26 am)

Laci, igazán köszönöm! Próbáltam olyan törékenyen fogalmazni, mint amilyen törékenyek ezek a pillanatok... Örültem Neked!

aranytk: (01-21-2007 @ 09:29 am)

Erika, nagyon kedves vagy, hogy megtiszteltél az olvasással! Örülök, hogy tetszett... :)

mango: (01-21-2007 @ 09:59 am)

Mennyire óvatos, finom megfogalmazások...Mint egy halk sóhaj. Mintha mindjárt elszállna a pillanat, mintha rögtön elreppenne ez a vékonyfalú üvegpohár...Olyan légies, mit Te magad, Katikám...Szép a versed :)

aranytk: (01-21-2007 @ 10:04 am)

Drága Anikóm, igen, azt hiszem, ez tényleg egy nagyon halk sóhaj, egy láthatatlan érintés volt... és próbáltam vigyázni, hogy ne törjek szét semmit. Nagyon örülök Neked. Ölellek.

fényesi: (01-21-2007 @ 10:09 am)

Verseid mellett nem lehet csak úgy elmenni, mintha mi sem történt volna! Emlékeztet, és kérdez. Vajon elér-e hozzánk is az árnyék, amely most Tőled válik a szeretet jelképévé, ahol megnyugodni kész a lélek, és ezáltal jobb, de mindenképp igazabb emberré válhat!? Mostanában sokat hallgatok egy musicalt. Abból küldök egy dalrészletet. Aki ismeri, meghallja. Aki érzi, megérti! Szeretettel „Létem értelme voltál! Most, hogy láttalak, már meg is halhatnék…”

soman: (01-21-2007 @ 10:20 am)

Volt már, hogy siettem volna, mégis leragadtam versed mellett. Most is így jártam. Aki egyszer elkezd olvasni, az rabjává válik soraid áttesző finomságának, a törékeny lélek rezdülése belsőbe mar, mégis simogat minden szomorkásan szépen csendülő szó.

Netelka: (01-21-2007 @ 10:20 pm)

Katim, csak ontod elénk ezeket a szépségeket - megint egy csupaérzés költemény szebbnél szebb képekkel!

naiva: (01-21-2007 @ 10:32 am)

Gyönyörű, lélekemelő a versed Kati! Én is visszatrtottam a lélegzetemet a végén, nehogy megtörjön a varázs...

aranytk: (01-21-2007 @ 10:53 am)

Jánosom, meghat az, ahogy vélekedsz rólam... A gondolataid, és az itt hagyott üzeneted, még nagyobb alázatra késztetnek... Hálásan köszönöm Neked! Szeretettel.

aranytk: (01-21-2007 @ 10:59 am)

Kedves Ottó, annyira megtisztelő, amit írtál. Végtelenül jó tudni, hogy versekbe rejtve valahogy képes vagyok valamit átadni abból, ami belülről késztet. Nincs nagyobb elismerés annál, ha erre visszajelzést kapok. Örülök, ha szívesen olvasol. Köszönöm szépen, Ottó!

aranytk: (01-21-2007 @ 11:00 am)

Drága Zsuzsi, olyan nagyon kedves vagy! Köszönöm, hogy vigyáztál a pillanatomra! Ölellek érte.

aranytk: (01-21-2007 @ 11:55 pm)

Annyi érzés van bennem, Neti... ki kell írnom őket a lelkemből... Igazán nagyon örülök az elismerő szavaidnak! Szeretettel ölellek: Kati

kerlac: (01-21-2007 @ 11:58 am)

A versed gyönyörű. Finom rajz.Törekénysége nagyon belülről jövő. És igaz.

aranytk: (01-21-2007 @ 12:26 pm)

Köszönöm, Kedves Laci!

mickey48: (01-21-2007 @ 12:43 pm)

A szépségnek is vannak fokozatai - Sétáltam fojtott sóhajaid hídján - a sok szépből egy mégszebb ! Örültem, hogy írtad, s így én olvashattam!

blue: (01-22-2007 @ 03:34 pm)

Mit is mondhatnék? Gyönyörű, mint mindig. ölellek szeretettel: gaby

aranytk: (01-22-2007 @ 09:12 pm)

Kedves Százkettes, úgy érzem, Te engem kissé túldicsérsz... de jól esik, s köszönöm...

aranytk: (01-22-2007 @ 09:14 pm)

Jaj, Gaby... köszönöm szépen! Ölellek.

102: (01-22-2007 @ 11:32 am)

levegö bent. csend. érzés-buborék el ne pattanjon! nem öncélúan csipkézett, aprólékos szófaragvány. tetszik a hat, nyolc, nyolc. árad finoman, de egyre... mély meghajlás, százkettes