szemilla: (04-27-2007 @ 09:22 pm)
húúú, ez a múlt, ami a jelenbe visszalép... de jó ez a gondolat!!!
aranytk: (04-27-2007 @ 09:53 pm)
Szia Szemi! Köszönöm, hogy itt jártál! Örülök Neked!
soman: (04-28-2007 @ 05:32 am)
Sohasem könnyű erről a témáról úgy írni, hogy az olvasó ne érezzen disszonáns, vagy erőltetett hangot. Csak olyan érzékeny lélek tud erről így írni, mint amilyen Te vagy.
macska: (04-28-2007 @ 08:01 am)
gyönyörű vers, Kati! szeretettel, istván/macska
mickey48: (04-28-2007 @ 08:36 am)
Egy nagyon fájó sóhaj - az égiekért ... a régiekért... gyönyörű sóhaj...
Netelka: (04-29-2007 @ 07:24 am)
Megrázóan szép sorok, Katikám.
Captnemo: (04-29-2007 @ 08:17 pm)
Azt akartam írni, hogy olvastam versedet. De mégsem azt írom, mert nem fedné a valóságot. Inkább azt: érzem a versed! Mert úgy írod, hogy az érzés szinte kézzel foghatóvá lesz általa.
kerlac: (04-29-2007 @ 11:25 am)
Igen, csak így. Minden tiszteletem a Tiéd.
aranytk: (04-30-2007 @ 08:56 pm)
Igen Ottó, ez a téma nehezen megközelíthető, úgy is mondhatjuk, tabu. S erre ezer okot mondhatunk. Ettől kezdve megközelíteni is nehéz... mégis, valahogy kell(ene) éltetni az üzenetet minden lépésünkben, hogy a zsigereikben vigyük tovább a generációkon át: mindenkinek egyenlő joga van az Élethez ezen a Világon. S milliók haltak meg különböző megkülönböztetések miatt... talán pont ezt az üzenet küldi haláluk is felénk... Köszönöm, hogy itt voltál!
aranytk: (04-30-2007 @ 08:58 pm)
Köszönöm, István, hogy olvastad, s itt hagytad a neved! Szeretettel: Kati
aranytk: (04-30-2007 @ 09:06 pm)
Tudod, Mickey, még mindig nem hagynak nyugodni a decemberi lengyelországi élményeim... Mintha azért kellett volna odamennem, hogy felnyissanak előttem egy zsilipet. Időnként feltör belőlem valami hangtalan zokogás értük, miattuk... s mindenkiért a Világon, akinek azért kellett meghalnia, mert rosszkor, rossz helyre született... Köszönöm, hogy olvastál!
aranytk: (04-30-2007 @ 09:08 pm)
Köszönöm, Neti. Jól esik, hogy elolvastad. Ölellek: Kati
aranytk: (04-30-2007 @ 09:13 pm)
Köszönöm, Laci. Én úgy érzem, ez a legkevesebb, amit tehetek... Ők az életüket adták. Köszönöm, hogy elolvastad, sokat jelent számomra. Szeretettel: Kati
aranytk: (04-30-2007 @ 09:20 pm)
Szia Laci! Jól esik, amit írtál. Hogy azt tartottad fontosabbnak, érezted ezt a verset, nem pedig olvastad... hidd el, nekem ez nagyon sokat jelent. Köszönöm!
