:
MENEDÉKVÁGY
Felhő-tiszta mosolyra vágyom,
nem üres kacagásra.
Azt akarom, hogy ölembe hulljon
a szavak, tettek látszat-igazsága!
Előttem terülve, megadva
mutassa magát a gát!
Hallani akarom, amint
elrejtett titkaink tisztasága
lelkünk üdvéért kiált odaát.
Csak egyetlen jelet várok válaszul.
Mindegy az már, hogy Sorsomon
átok, vagy áldás simul…
csak valaki zúgja, harsogja
- ha tudja -
hány vezeklést nyom
elvétett bűneink ólomsúlya?
S vezet-e még valami
innen túlra?
- vagy csak a nyomor görbítette
csapás visz egyre beljebb
ebbe a pokoli alagútba…
Mit bánom már, mi az ára:
ébredjek életre,
vagy pusztulásra;
de taszítson végre
e kínzó lét-ketrecből
lélegző kiútba a tér
- mielőtt az Út előttem
végleg véget nem ér.
Nézzétek!
Cirkuszi mutatvány az élet
- pompázó rivaldafény
mutogat megannyi
bűvésztehetséget - s lám,
görnyedve roskadnak
lábaink előtt
a látvánnyal zsúfolt
üres varázs-szekrények.
Én felhő-tiszta mosolyra vágyom.
Nem üres kacagásra. Ha kell,
hát perzseljen az igazság
tűzben égett maradványa!
S ha hiába várok
e megváltó akarásra,
eljön az a nap is
- tudom -
mikor égre koldul konok
büszkeségem izzó lángja.
Akkor majd elsuttogom
utolsó kérésem:
utamon tovább
csillagok fénye kísérjen,
hogy megtaláljam
végső menedékem.
2008.
(142 szó a szövegben) (797 olvasás)
csitesz: (06-11-2008 @ 06:30 am)
Hát, ez az. A "végső menedék". Mindannyian keressük. Jó lett a vers. puszi Józsi
lena1: (06-11-2008 @ 07:43 am)
Drága Katika, az egész életünk versenyfutás a halálért. Keressük a végső menedéket, de nagon ritka eset, amikor meg is találjuk. Versed különösen megfogott, sokszor gondoltam már én is ezekre a dolgokra. Szeretettel ölellek.Lena
a_leb: (06-11-2008 @ 08:21 am)
Tetszett nagyon a versed. Jók a gondolatok, jó a felvezetés, és szépen húztad az ívét. A szerkezetben építkeztél, ez nagyon jó, arímeid is szépek, bár a zaklatottsága lejön, ez nem válik a vers kárára. Jó volt!
aLéb
aranytk: (06-11-2008 @ 08:29 pm)
Nagyon köszönöm, Józsi! Örülök, hogy itt jártál!
aranytk: (06-11-2008 @ 08:32 pm)
Kedves Lena, engem is gyakran foglalkoztatnak ezek a kérdések mostanában. Sokféle megközelítésből lehet belekezdeni, de a vége mindig ugyanaz. Az ember azt szeretné, hogy valóban a megnyugvás jöjjön majd... Ölellek, és köszönöm jöttöd!
aranytk: (06-11-2008 @ 08:38 pm)
Kedves Béla! Igazán köszönöm a véleményed, nagyon sokat jelent számomra! Igen, azt hiszem, olykor kell egy kis indulat, zaklatottság is ahhoz, hogy érezzük saját erőnket, s hogy egyenes derékkal haladva érkezzünk meg végső menedékhelyünkre. Köszönöm szépen a szavaid!
aranytk: (06-11-2008 @ 08:40 pm)
Andika, Neked is nagyon köszönöm! Én hiszem, hogy mindannyian megtaláljuk, hiszen az élet adta összes feladat ezt szolgálja. Minden csak rajtunk múlik! Köszönöm, hogy olvastál, ölellek: Kati
AngyaliAndi: (06-11-2008 @ 09:02 am)
Gratulálok, nagyszerű lett ez a vers. Kívánom, hogy találd meg menedéked.:))))))))))) Puszillak!
fényesi: (06-11-2008 @ 10:04 pm)
Jelek és bizonyságok.
Elég felismerni az egyiket, hogy hitünk legyen a másikban!
erda: (06-11-2008 @ 10:25 pm)
Igen, meg kell járni a poklot is, hogy a mennyországba jussunk. Nagyon szép vívódás ez, gratulálok! :))) Éva
Anna1955: (06-12-2008 @ 10:25 am)
"hány vezeklést nyom/
elvétett bűneink ólomsúlya?"...csodálatos versedből ez a két sor engem is állandóan foglalkoztat...Nagyon tetszett...:)))) Ölellek Anna
aranytk: (08-16-2009 @ 08:33 pm)
Kedves János, Éva és Anna! Köszönöm az itt hagyott szavaitokat...