Zsigai Klára

Mondd, milyen az élet ott fenn?

Mondd, milyen az élet ott fenn?
Vannak ott érző szívű emberek?
Földön önzés,
eltaposás, lelkek kínzása,
megalázás, anyagias gondolkodás,
mely életeket tönkretesz!


Az élet, tudjuk, rövid,
sírba senki semmit nem vihet,
csak azt, amit kaptunk egyöntetűen,
meg sem értem, miért kell
egymás életét sárba taposva,
rendeletbe foglalva,
tettekkel megerősíteni,
NEM ÉRTÉK AZ EMBER!


Hiányzol, könnyem hull,
szemem dagadt, senki nem látja,
imát mondok most,
szeretném, ha tudnád,
jó anya voltál,
fognám kezed, láthatnálak,
bárcsak hallhatnálak.


Most, hogy itt vagy velem, érzem,
kezed gondolatban kezembe foghatom,
egy kis nyugalmat lopok saját szívemben,
így jó nekem és lelkemnek,
visszapergetni a lehetetlent.