:
Zsigai Klára
Szomorúfűz sóhaja I. rész
Szomorúfűznek születtem
Véletlen…
Anyám nem akart, csak lettem…
Kellesz-vagy nem?
Tette fel a kérdést
Aztán válaszolt is egyben
-Nem kellesz, sokan vagyunk
Gyökereink összeérnek
Életünket, testünk nedvét elszívod
Van már három gyermekhajtás
Nem kellesz, sok vagy nekem!
Megfogant bomló rügyeim némán néztek
Könnyem csordult sarjadó hajszál gyökeremre
Ezért is lett szomorúfűz a nevem!
Apám dédelgetet, föld alatt is védett
Mondta boldogan,
-meglátjátok ez lesz a legszebb!
Anyám bűntudatban élt nélkülöző életet,
Nem mutatta, magától megvonta sokszor az ételt
Fájdalmukba könnyük öntözte
Piciny sarjadó fácskám gyökrét.
Győr, 2008. május 20.
(99 szó a szövegben) (718 olvasás)
Anna1955: (05-28-2008 @ 09:07 pm)
Érdekes a vers felépítése, mély gondolatokkal...tetszett...:))))
Lyza1: (05-28-2008 @ 09:41 pm)
Mint az ember élete, átültetve a szomorúfűz növekedésének mozzanataiban. Elgondolkodtató!...Szeretettel gratulálok!...Lyza
AngyaliAndi: (05-28-2008 @ 10:45 pm)
Nagyon különleges. Puszillak!
Zsigaiklara: (05-29-2008 @ 01:23 pm)
Köszönöm kedves Anna! Egy különleges élet történetete valóban:)))
Pusi:Klári
Zsigaiklara: (05-29-2008 @ 01:25 pm)
Nagyon jól látod, és érzed kedves Lyza1! Ez egy ember élete:))))
Köszönöm , és puszi:Klári
Zsigaiklara: (05-29-2008 @ 01:27 pm)
Drága Andi!
Sokmindent takar ez a szó, hogy különleges:))) talán azért is lehet az, mert egy különleges életről is van szó benne:))
Köszönöm , és puszi:Klári
agnes: (05-29-2008 @ 05:54 pm)
életrajz,..szomúrú fűzfákra,...Tetszik! Ölellek
blue: (05-30-2008 @ 10:18 am)
Tetszik. pussz:g)))
