:
Zsigai Klára
Tükör előtt elmerengve…
Rejtelmes poklok varázsa, utamon
végig elkísér, évek távolba tűnő
emléke fodrokat vet évgyűrűjében.
Megállok, csupasz testemmel
felnézek kéklő égre, mosolygok,
emlékképek villannak,
tova tünő messzeségbe.
Fülembe most egy templom
harangzúgását hozza a szellő,
testem árva könnyemmel
lágyan mossa koppanó eső,
számban érzem még szőlőszemek
friss, édes zamatát, orromban erdők,
patak, rétek, selymes bőröd,
bársonyrózsa illatát.
Hajamra fagyos cérna ujjaival,
ezüstszálat aggat a dér, fehér
jéghegyek csúcsa múlt fájó emlékét.
Őszbe nyúló tükörből, hajnal árnya
néz, süthet a Nap, sóhajom szél fújja,
kegyetlen tükröm elkísér.
Győr, 2008. október 11.
(87 szó a szövegben) (720 olvasás)
piroman: (11-06-2008 @ 02:04 pm)
Hát ez bizony a dolgok rendje, kivéve tán, hogy az én hajamnak nincs már módja őszülni. :) Tetszett a múlékony varázsról festett versed!
taci: (11-06-2008 @ 02:29 pm)
Rejtelmes poklok varázsa, utamon
végig elkísér, - ebben a rövid gondolatban annyi mindent elmondtál, hogy meg kellett állnom az olvasásban. Döbbenetes felütéssel indítottál, számomra ettől lett izgalmas a folytatás. Köszönön. :)
zsuka49: (11-06-2008 @ 03:48 pm)
Tetszett a versed Klárikám, azt a fránya tükröt meg törd össze, ha nem a neked tetszőt mutatja!!!:)))
Puszizsuzsi
Samway: (11-07-2008 @ 03:45 pm)
Klárika nem jó oldalát nézed a tükörnek...attól függetlenül nagyon tetszett...
agnes: (11-07-2008 @ 07:35 am)
"süthet a Nap, sóhajom szél fújja,
kegyetlen tükröm elkísér." ...Tégy ellene! Nagyon tetszett a versed!
AngyaliAndi: (11-09-2008 @ 08:56 pm)
Nagyon tetszett a versed. Bár nem úgy van az.:)))))))))))) Puszillak!
