Már az emlékek is fakó homályosak,
De felötlik mindig újra és megint;
Ház körül téblábol, messzire tekint,
Mellette én is üldögéltem sokat.

Remegő kézzel is sugárzott erőt,
Bajsza árnyékában lefittyedt ajka,
Hideg pipáját tenyerébe kapta,
A szeme megvillant alkonyat előtt.

Látod, fiacskám, majd jönnek a lányok!
Titkokat szólt és én sóváran néztem,
Ittam szavait. És mégsem emlékszem.

Mesés, bizalmas esti suttogások.
Mindent elmondott, semmit sem titkolt.
Szerettem őt szívből, szeretett, itt volt.