A város ünnep díszébe öltözött;
Túléltünk mindent, most is itt vagyunk.
Szabadságharcos régi hadnagyunk
Óbudavár díszlet falai között

Ül rozzant székén, míg gyűlik a tömeg.
Szemét lehunyva csendesen mosolyog,
Keze megremeg térdén, könnye csorog
Ráncbagyűrt arcán. Alszik a jó öreg?

Álmodik talán, de ne hidd, hogy alszik;
Lobogó zászlót, diadalmas csatát,
Markolja szinte győztes kardja vasát,
Felpattan, mikor trombitaszó hallik,

Kinyitja szemét és ki előtte áll
Fényben, fehéren: a császár és király.