Csodás birodalom; ólomszínű vízen
A sötét királynő éjszín szeme pihen,
A küszöbön hever hallgatag ölebe,
Ujjat ne húzz velem, üzeni a szeme.

Ide tart mindenki, ha valamit keres,
Kibúvóra lelni is ritkán sikeres,
Kijelölve mindnek már előre a polc;
Ujjat velem ne húzz, megtörsz, vagy meghajolsz.

Kinyitom az ajtót, bősz csaholás fogad.
Meleg vackod félted, vicsorítod fogad,
Rád szóltak, és te már teszed is a dolgod.
Ne velem húzz ujjat, lásd, én csak mosolygok.

Lángolnak szemeid, mint pusztító tűzvész,
Feszíted izmaid: rozzant erőművész,
Megviselt az élet, a kezed merő seb.
Ne húzz ujjat velem, nem vagy te erősebb.

Szavaidból féltés árad és tiszta hit,
Elugrasz, riasztón csörgeted láncaid,
Mutatványodon, ki látja, mégis mulat.
Velem ujjat ne húzz, járd a saját utad.

Még velem sem végzel, s máris itt a másik,
Izzadsz, prüszkölsz, karmolsz, körömszakadtáig,
Örökös küzdelem így csak az életed.
Velem ne húzz ujjat, nyújtsd inkább a kezed.