:
Fakult fénykép, ismeretlen arcok.
De hol van már az exponáló kéz?
Mégis, e karcos régi kép igéz,
Most az egyszer ne valljak kudarcot!
És eloszlik a szürke ködgomoly,
És megrezdül rég feledett ütem,
S már együtt járnak mindig, ők öten,
És szájuk sarkán villámló mosoly.
Rég volt porban gázol mezítlábom,
A meg nem éltben járok valahol;
Azok a vidám falusi bálok!
Összekapaszkodva lépnek, látom,
Ringó szoknyájuk léptükre dalol,
Jönnek mind, a szép Szalay lányok.
(77 szó a szövegben) (740 olvasás)
Eroica: (09-24-2008 @ 08:16 pm)
Egyedi hang ez, kedves Félix! Színesíted, színesítsd itt a palettát! Szeretettel, Erika
mango: (09-24-2008 @ 08:38 pm)
Nagyon szépek lehettek azok a Szalay lányok, ha ilyen kellemes szonett megírására ösztönözték emlékezetedet...
a_leb: (09-25-2008 @ 08:44 am)
Jó, nagyon jó, az ötlet is és a megvalósítás is. Nagyon tetszett!
aLéb
AngyaliAndi: (09-25-2008 @ 10:38 pm)
MIcsoda hangulata van versednek.:))))))))) Nagyon jó lett. Puszillak!
lena1: (09-25-2008 @ 12:32 am)
Milyen jó is visszaemlékezni az ifjúságra, kedves Félix. Szeretettel.Lena
Anna1955: (09-26-2008 @ 04:08 pm)
"És eloszlik a szürke ködgomoly,
És megrezdül rég feledett ütem,"..zenél...:)))
alamina: (09-26-2008 @ 07:00 pm)
Nagyon hangulatos, szép szonett. Ildi
felix: (09-30-2008 @ 11:59 am)
Nagyon köszönöm az olvasást és a hozzászólásokat, mert így kiderül számomra is ,hogy a hangulatot, a pillanat rögzítését és versbeli interpretálását nem kizárólag az érintettek képesek átérezni, értékelni. Ismételt köszönet.
Szeretettel: félix