A felnőtt fiúk. Mind titkos királyfi.
Útravalójuk csak hamuban sütve,
Indulnak – szemük a mindenség tükre –
Világot látni, szerencsét próbálni.

Küzdelmes élet. S bár nyernek csatákat,
Ország nincs. E szálat mi sem tépi szét,
Végül elnyerik a királylány kezét.
S ha hosszú útján elcsügged, megfárad,

A világ zajából mindig megtérve,
Új erőt gyűjteni mind ide jön el,
És metsz, permetez, kapál vagy szüretel,
Vagy csak betér egy forró ölelésre;

Így tarisznyál hitet, reményt a másik,
Az elkövetkező látogatásig.