[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 92
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 92


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Szembekötősdi
Szerző: felix - Szalay Sándor
(10-03-2008 @ 04:28 pm)

:

Nyugodt, csendes, meleg nyári délután;
Nyújtózik az idő, pár gyerek csupán,
Kik a tornácon békésen játszanak,
Víg kacagást vernek vissza a falak.


Egyikük szemén egy fekete kendő,
Kívülről nézve így kissé esendő,
A többiek tőle mégis tartanak,
Közelít s rebbennek; cserfes szarkahad.


Ő meg csak botorkál a hangok után,
Kinyújtott keze szelük érzi csupán,
Amint karja alatt cikkan fürge nyúl,
Más meg a sarokban csendben meglapul.


Végül egyikük a hálón fennakad:
Te következel most, hát add meg magad!
Azonosításhoz más eszköz nem kell,
Megismerik egymást bekötött szemmel.


Nagyfiú mellvédre áll, egyensúlyoz,
Csak vigyorog és cseppet sem túloz;
Ha közelít hozzá a kéz tétován,
Biztos helye van oszlop túloldalán.


Fölnézek rá, s én is ugrok egy nagyot,
És már fenn, a széles párkányon vagyok;
Magasra emelt hát a nagyravágyás,
Az új szemszögből más már a kilátás.


Óvatosan lépve keresem helyem,
Majd feldobog szívem, mert észreveszem,
Jön a szembekötött, akárha látna;
Gondolkodás nélkül szökkenek hátra.


Bús mámor fog el: nem fogtok meg most sem!
És a lelkemmel együtt lebeg testem.
A levegőben lábam nem lel támaszt,
Zuhanás közben gondolkodás fáraszt.


Fejembe sajdul, nem tudom, mi hol van.
Érett kókuszdió betonon koppan,
Leve hasadt résen csendesen csorog,
Tápászkodnék, érzem, a világ forog.


Légyzümmögés hallik, olyan nagy csend lett.
Tétova gyerekhang töri a csendet,
Szeppent gyereksereg úgy döntött most itt:
Hagyjuk vakságunk, játsszunk doktorosdit.




(217 szó a szövegben)    (701 olvasás)   Nyomtatható változat


Skrym: (10-03-2008 @ 08:23 pm)
először elolvasva semmi értelmét nem láttam. aztán újra átnéztem. a vége adja meg a csattanóját. mintha kicsit többet vártam volna. nem tudom. mindenesetre gondolkodóba ejtett. tetszett. grat.

AngyaliAndi: (10-03-2008 @ 08:28 pm)
Nekem nagyon tetszett!:))))))))))) Puszillak!

Anna1955: (10-04-2008 @ 08:34 am)
Gyerekkorunkban sokat játszottuk ezt a játékot...érdekes vers lett belőle...:))))

felix: (10-09-2008 @ 02:03 pm)
Hát igen, csak egy nosztalgikus játszadozás, de azért a sorozaton belül ennek is megvan a helye. Mindenkinek köszönöm az olvasást és a kommentálást. Szeretettel: félix

  

[ Vissza: felix - Szalay Sándor | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.46 Seconds