Hazaérkeztem; ez egy új világ,
Még a járdán is nyílik a virág.
Itthon vagyok, majd mindenki rokon
Legalább másod vagy harmadfokon.
Az utcákat járom, apám velem,
Először teszem itt tiszteletem.
  Nagy csend volt, még egy légy sem zümmögött.

Meghatottságtól csillogó szemek,
Simogató öreg, ráncos kezek,
A kopott háromlábú suszterszék
Az eresz alatt, és csodás mesék,
Titkos suttogás ver köztünk hidat,
És a mécsesfény vet furcsa árnyakat.
  Lelkembe égett az a pillanat.

Léckerítés, kis nádfedeles ház,
Ágvégen fényes szálon pók hintáz,
Nagy udvaron szekér s emelt góré,
Konyhakert; krumpli, újhagyma s póré.
Friss szalmával tölt derékalj ágyon
Puha párnák közt hamar jön álmom.
  Csak feküdtem patkolt paták között.

Szellemem, lelkem múlt idők foglya.
Szalmakazal mellett szénaboglya,
Hódító kakas trágyadombra hág,
Az itatóban fürdőző kacsák,
Ház mellett istálló, csirkék s lovak,
És a mákos rétes édes falat.
  Néztem szekér kerekén a vasat.

Kemencesut, hol csendem kerestem
A babonás csillagfényes estben,
Mosolygó lányok, hízelgő kutyák
Hada kísért mindig a falun át.
Szőlősor, aranyföveny, ajándék,
Hittem, így marad; az élet játék.
  Most is úgy érzem, ez a nyár örök.