:
Ez is egy ősrégi eset…
Üresen meredezik fenn a gém;
A kávánál, búsan fölé hajolva
Az éjsötét mélyt kémlelem én.
A vödör a kútba esett.
Utána kerek köveket dobok;
A mélybe fúródó fényben, pirulva,
Visszhangtalan visszavigyorog.
(37 szó a szövegben) (715 olvasás)
a_leb: (10-08-2008 @ 04:16 pm)
Nagyon jó, látom, hallom!
aLéb
Anna1955: (10-08-2008 @ 06:48 pm)
Ez a versed is egy pillanat a valóvilágból...:))))
AngyaliAndi: (10-09-2008 @ 11:29 am)
Furcsa érzés kerít hatalmába... nem érzem boldognak a vigyor ellenére sem. Vagy pont azért.:)))))) Puszillak!
erda: (10-09-2008 @ 11:39 pm)
Tetszik, érdekesnek találom. :) Üdv: Éva
Eroica: (10-11-2008 @ 08:20 pm)
Jó, hogy ezeket a dolgokat megláttatod veleünk. Különösen a 2.versszak !! Ühüm!
felix: (10-18-2008 @ 03:15 pm)
Köszönöm a hozzászólásokat és az olvasást elsősorban, hiszen csakis ez adja értelmét az írásnak. A nosztalgiának ezennel vége, megpróbálok más vizekre navigálni, de ez a kikötő. ;)
Szeretettel: félix
