:
Nyűtt, koszos ruhában, csorba facipőbe’
A kemence sutban ül Hamupipőke,
Mímelt szorgalommal hámozza a lencsét.
Sarokban kövér pók; az hoz majd szerencsét.
Előjön egy patkány, fintorog és krákog,
Padlószegletekben pár pormacska nyávog.
A szép leány ezt csak homályosan látja,
Csak arról álmodik, hogy eljut a bálba.
Munkáját elunva elteszi a lencsét,
Kiül a teraszra nézni naplementét,
Nézi a verebek ugrós vitustáncát,
S kertjébe leszállni egy furcsa madárt lát.
Rázza magát a griff, elhullajt egy tollat,
Kitátott csőréből hallik furcsa szózat:
Érted küldött gazdám, boldogtalan Szindbád,
Régóta ismeri már bús szíved titkát,
S ő aztán tudja jól, hogy mi kell a nőnek.
Elrepítlek hozzá, s ez még csak előleg.
Temérdek a kincse, tiéd lehet bármi,
Keblére ölel majd, és megtanít szállni.
Ám Hamupipőke most egy percet sem vár,
Felugrik, rikácsol: Tűnj innen, hess madár!
Azt hiszi, megvehet? Engem? Ez lehangol:
Hátam közepére sem kell ily’ kalandor!
Másnap, ahogy pihen, s hallgatja a hangot,
Mint tépik egymást a civódó galambok,
Hát a magas égből lezuhan egy palack,
S amint utána néz, füstölög a tarack.
A leány ámulva ismeri fel a dzsinnt,
Ki mélyen meghajol, majd felnéz, s rákacsint;
Gazdám küldi neked: egy repülőszőnyeg.
Repülj hozzá, kérlek! S ez még csak előleg!
A fél világ féli, oly nagy a hatalma,
Ezer dzsinn szolgálja, csupa magamfajta.
Takarodj! – üvölti, és megvetőn nézi
Foga közt sziszegve: Kisebbségi! Sémi!
Harmadnap igazán különös vendég jő;
Fentről szól, de rejti egy fekete felhő.
Követ vagyok most csak, bár én vagyok Zeusz,
Bolyong még, s nem jöhet dicső Odüsszeusz.
Elrepítlek hozzá, gyere velem, lányom,
Úr leszesz a szívén, úr léssz a királyon!
Egy nő, ha övé volt, attól fogva örök,
Tudja Odüsszeusz, tudja minden görög,
Gondoskodik erről a vak dalnok, Homér.
Örök dicsőség vár már egy mosolyodér’.
Egy rongyos csavargó? Neki adjam kincsem?
Hogy hozzá csapódjak? Nincsen olyan isten!
És Hamupipőke ölel hűs kemencét,
S a sötét sarokban hámozza a lencsét,
Feledi már azt is, hogy tegnap ki járt itt;
Álmodik bálokat, álmodik királyfit.
(327 szó a szövegben) (722 olvasás)
Lyza1: (10-18-2008 @ 04:39 pm)
De nagyon szép!...Visszarepített a gyermekkori mesék közé!...)))))...Remek alkotás!...Ugye nem minden vehető meg pénzért?!...Lyza
Eroica: (10-19-2008 @ 06:08 pm)
Érdekes megközelítés! Nem mese ez, gyermek-de tetszik!!! Üdv: Óvó néni
a_leb: (10-19-2008 @ 09:59 pm)
Bizony nem mese... nagyon jól raktad ösze, nekem nagyon tetszett a történet.
aLéb
piroman: (10-20-2008 @ 10:03 am)
:) Alapos nőismeretről tettél bizonyságot! Jó volt, grat.: piro
alamina: (10-20-2008 @ 11:51 am)
Érdekes történet.Sok gondolatot ébresztett b ennem.Ilyenek a nők? Ildi
taci: (10-21-2008 @ 01:05 pm)
Először azt hittem, rímekbe szedted a mesét, aztán alaposan meglepődtem, a végén pedig hatalmasat nevettem. Csúcs ez a vers, nagyon tetszik. Gratulálok! :)))
Anna1955: (10-21-2008 @ 03:42 pm)
Elgondolkodtató meséd, nagyon tetszett, tökéletes a vers ritmusa, hangulata is...:))))
AngyaliAndi: (10-21-2008 @ 09:21 am)
Te valamit nagyon tudhatsz!:))))))))))) Puszillak!
felix: (10-24-2008 @ 03:56 pm)
Örülök, hogy itt még ilyen hosszú írások is ilyen mértékű figyelmet arathatnak. Mivel a nevetés gyógyít, egyik célom, hogy nevettessek, s ha ez is sikerült, teljes az örömöm.
További jó műveket, kellemes olvasást mindenkinek.
Szeretettel: félix