Ősz van végre, ha mondom, napfény játszik a lombon,
Táncol, rebben a felhő, bűvös, száz szinü erdő,
Nyárfák lombja ma sárga, sorsát lengve kivárja,
Sápadt fűzfa lehajlik, fáradt sóhaja hallik,
Hervad, hull a levélke, száraz, barna a széle,
Mérges zöld a borostyán, rőtül s áll csak a posztján,

Perdül, zörren a gallya, langyos, szürke avarba
Burkol óarany ágat, burka ritka, kifárad,
Pírban úszik a bükkös, fázós ága ma fütykös,
Lomb közt csillan a napfény, hozzád indulok majd én,
Gázol lábam a fényben, érzem, dobban a szívem,
Vártam, egyre. De mégis; nézd csak, ősz vagyok én is.