:
Egy gömbölyű vízcseppben élek;
Bizony, ez a színpompás élet!
Belülről így nézek ki rátok,
Hétszínben látom a világot.
Már a látvány mindennel felér,
Így nem minden fekete-fehér,
S bár szemem nyugvópontot keres,
A nyüzsgés legalább hétszeres.
Válassz ki csak egy objektumot;
Vörösben látsz ott indulatot,
Narancsban izzik a szenvedély,
Sárgán süt a hiúság, kevély
Gőg. A zöldessárga új elem;
Bizonytalanság és félelem,
Harsog a zöld, maga az élet,
S tiszta kékben ragyog a lélek.
A színekből már csak egy marad:
Az ibolya. A lényeg, a mag.
Együtt nézd szemhúnyva, mit nem mer
Más: máris előtted az ember.
Látod, így semmibe se kerül,
A világ szivárványra feszül
Más nem kell. Bár nem vettél jegyet,
E csodát örökkön nézheted.
Egy a baj: a skála fut tovább,
- Tudod, ha kijártad iskolád -
Infra vagy ultra ha rád talál,
Csepped elillan, itt a halál.
(147 szó a szövegben) (700 olvasás)
lenaneni: (10-29-2008 @ 08:55 pm)
Jééé, ez tényleg érdekes látásmód! És a forma is annyira tökéletes, mint egy vízcsepp. Gratulálok, Ilonka
Kata01: (10-30-2008 @ 08:21 pm)
Ez gyönyőrű.Grat.:)
piroman: (10-30-2008 @ 08:45 am)
Eredeti! :)
norbert: (10-30-2008 @ 09:34 pm)
Nagyon jó! :-))
a_leb: (10-31-2008 @ 03:23 pm)
Egyszerűen remek! Nagyon tetszett!
aLéb
felix: (11-04-2008 @ 11:18 am)
Köszönöm az olvasást és a hozzászólásokat. Örülök, ha mást is elgondolkodtathattam, és esetleg egy újabb nézőpontra irányíthattam figyelmét.
Szeretettel: félix