:
Híre járt, csoda, ahogy sípját fújja.
Apollon arcán lángot vetett a pír;
Mit keres mellettem e buta szatír?
Versenyt írt hát ki, lantján pendült ujja.
Döntetlen nem lehet, hát ne ily’ szürkén;
Dalt a zenéhez! Nem megy? Megtagadod?
Segítek neked: meghallgatom dalod.
Egy fára akasztva megnyúzta fürgén.
Apollon híres győzelmének titka:
Dalversenyben hozzá mérhető nincsen,
S ehhez jól jön még, ha te vagy az isten,
S a zsebedben lapul egy éles bicska.
Marszüasz a fán bőre nélkül fázik,
Bordáin a szél csodásan hárfázik.
(86 szó a szövegben) (695 olvasás)
Lyza1: (11-16-2008 @ 02:07 am)
Szép, dallamos a vers, de brrrrrr a tartalma...
csitesz: (11-16-2008 @ 06:03 am)
Szenzációs! A jól ülő poénok mellett ott a kökemény tanulság is. " a isten heyett" talán " az isten" kellene. De nem ez a lényeg, nekem is sok elütésem szokott lenni. Grat. Józsi
paletta: (11-17-2008 @ 05:16 pm)
.....:):):):):)szatírikusan bájos a szonetted:):):)...egy kis akasztófahumorral:):)....szia:)...paletta
piroman: (11-18-2008 @ 01:54 pm)
Ismét egy klasszikus téma feldolgozása és ismét kicsit véres. :) Grat.: piro
Anna1955: (11-18-2008 @ 07:17 pm)
verseidből még tanulni is lehet...:))))
felix: (11-21-2008 @ 11:30 am)
E kis illusztráció egyben vitairatot is jelent azzal a közkeletű felfogással szemben, hogy a legszebb dalok a legnagyobb kínok ellenhetásaként születnek a költó bennsejében. Csak némi versenyszellemre van szükség!
Köszönöm az olvasást és a hozzámszólásokat.
Szeretettel: félix
