Vége reménynek, a harcnak, veszve hitünk, s a híd is oda,
Csorba a kard, amit eddig csak diadalra vitt a csoda.
Jobb ma megélni a jobbágy sort, az alázat élni segít,
Mintha hiába reméled, s féled a bosszú bősz seregit.

Béna a lába, lelóg, mit tegnapi nap átfúrt a golyó,
Csonka az ujja a jobbján, mely mutatá, hogy most a folyó
Büszke határa hazánknak, harcra tüzelve kis seregét,
Érzi, kísérti a vágy, majd fezre cseréli régi mezét.

Vér, veríték folyik arcán, míg az egekből dől a meleg,
Visszatekint, le a völgybe, hol megadásra gyűl a sereg.
Vágni, elűzni a muszkát, s győzni a harcban volna ma jó…
Sánta lován, fel a lejtőn kaptat a hegyre bús Bem apó.