Inas karjával szorítja a dárdát,
Szélmalmokat ostromol csak naphosszat,
Vigasztalja a megszomorítottat,
Lelke Pajzsán; nem találod mását.

Szívben, elszántságban nincs semmi híja,
Ha talál színes, pompázó virágot,
Hölgyének ajánlja, kit sosem látott,
S kit elől talál, viadalra híja.

Pilledten is űzi baljós álmait,
Lóbőrre teríti sajgó csontjait
És a sötét éjben retteg egyedül.

Mondják, eszméje eszméletlen hóbort,
Gyakran keményen elverik a kóbort,
S ő csak mosolyog, s  áll rendületlenül.