ESKÜVŐ

A templom csendje - a jelre vár,

s boldogan belép az ifjú pár,

csupa gyönyörűség,

társuk is velük tart,

az örök hűség …

A menyasszony ragyogás

a félhomályban;

talpig fehérben,

gyönyörű nászruhában.

De mozdul a sötét sarok,

egy valahavolt ember

nyomorbaöltözve

térdel ott, kezében rongyos

kiskalapja,

a tiszteletet a kedveseknek

Ő is megadja…

Örökre? Igen örökre!

Feledhetetlen mondatok,

s egy gyűrött rongycsomó

a sötét sarokban

hangtalanul felzokog …

Ismerős szavak, Szeretlek, Örökre,

kislánya, a menyasszony

őt nem ismeri mégse …

Csak talán Anyjától – sírva,

átkozva, ha róla szól…

Az ital – egykori jóbarát,

ma már nincs sehol,

csak egy pár őszülő

tincs, s egy régi, kopott fénykép,

a múlt …

Mindenki boldog,

s jótkívánni sorba áll,

Neki is van menyasszonya!

Van neki is – a Halál.

Szerelmük időtlen , határtalan,

és esküvőjük már

a küszöbön áll …

2007.04.30