:
A TÁNCOSNŐ
Rebben a láng, libben a fátyol
a Táncosnő álomszép mosolyától
ájul a Férfinép,
amint a csoda színrelép!
Földöntúli piruett,
gyönyörű mozdulat,
időtlen szépsége rabul ejt
egyetlen perc alatt -
Lágy futam lelkem húrjain – súgja,
Te nem ismersz engem, Te nem szeretsz
csak testemet, mint a többi férfi,
jobb, ha elfeledsz!
Szememre sötét borul,
kialszik a fény –
vajon ki lehet
ezen álombeli lény?
Rebben a láng, libben a fátyol,
eltűnt a lány,
de szelíd mosolyától
Szívem fájdalmasan, lángbetűktől sérült -
***
Betűk? Hiszen nevét sem tudom –
de érzem, többé nem láthatom!
***
Annyira távol már az idő
Mikor megláttam Őt,
s a könyörtelen homokszemek
csak mérik, mérik az időt -
Sérült szív meggyógyul - szűnik a bánatom
de érzem, hogy egy magányos hajnalon
iszonyú erővel tör rám
a Múltba zárt fájdalom!
S felhasad a szív - lángbetűk –
gyönyörű név otthona,
nem tudom, mi volt a Név
de - talán - Andrea?
(159 szó a szövegben) (705 olvasás)
mango: (11-21-2006 @ 04:54 pm)
Különös visszaemlékezés, merengős hangulatú, szép...És kicsit borongós is talán....Szép.
Netelka: (11-21-2006 @ 05:35 pm)
Szép, titokzatos sorok :)
kisssp: (11-22-2006 @ 07:00 pm)
Vágyak, remények szépen megfogalmazva! Igazán tetszett!
Üdv.: Péter
mickey48: (11-22-2006 @ 09:02 am)
Kedves mango, Netelka!
Köszönöm, hogy olvastátok versemet, s hogy talán tetszett is, annak meg különösen örülök.
Tisztelette - mickey
Eroica: (11-23-2006 @ 08:21 pm)
Jól elmerengtél, hogy mi van a fátyol mögött, a fátyol mögött. Nemcsak a testet, az embert, de a női lelket is megláttad alatta!