IX - fejezet

A találkozó

- Betti, ahogy elaludt, rögtön - természetellenes gyorsasággal - álmodni kezdett. Sötét utcákon járt, teljesen egyedül, lassan szitáló esőben. Ez valójában nem is volt eső, csak az előző hónapok könnyei hullottak most újra az égből. Hatalmas erővel tört rá a hosszú kínlódás okozta fájdalom. Álmai visszavitték a kezdetekhez. A Casablancán írt éppen egy levelet, mikor egy ismeretlen hang megkérdezte, miért Casablanca a fórum neve? Betti hirtelen nem is tudta a választ, de érezte, hogy a hang választ vár, és közben az évek, mint gyors folyó, száguldanak mellette, a széke mellett, mindenütt a szobájában.

- És újra kint volt a sötét utcán, de a Casablanca elkísérte, s mint tűzzel rajzolt felirat izzott szemei előtt. Majd a felirat lassan kék színűre változott, és egy ajtó fölött kezdett világítani. Betti odalépett az ajtóhoz és benézett. Bent diszkrét világítás, asztalok, halk zene, ez egy bár. És az egyik asztalnál ott ül Tamás. Csak ő lehet! Azonnal megismerte. De hol van ez a bár?

- Annak ellenére, hogy ő is tudta, ez csak álom - mégis teljesen logikus gondolatok irányították a cselekedeteit. Odalépett az utca sarkán lévő táblához, és elolvasta - Nagy Lajos Király útja 126 - mutatta a tábla felirata. Az órájára nézett, fél tíz volt. Mintha ez volna a legtermészetesebb dolog, rögtön tudta, hogy a holnapot látja. Ekkor azonban hatalmas sötétség tört rá, semmit sem látott, környezete lassan halványulni kezdett, és pár perc múlva már mélyen aludt.

- Reggel az ébresztőóra hangjára ébredt, teljesen frissen, kipihenten. Semmi sem emlékeztette éjszakai kalandjára, csak a látott kép - az utolsó apró részletig - vésődött be az agyába kitörölhetetlen erővel. Úgy érezte, hogy sohasem tudja majd elfelejteni, amit akkor éjjel látott. Milyen éjjel? Ez Ma éjjel lesz! De ezen most nem akart gondolkodni, inkább hozzálátott a csomagoláshoz.

- Vasárnap lévén, nem kellett korán kelnie, de ő időben össze akart pakolni, hogy mire a szülei hazajönnek az egész napos kirándulásból, ahová a munkahelyi kollégáikkal indultak kora reggel, már ne találják itthon. Majd egy levélben mindent leír nekik, mert nehezen tudta volna elviselni a személyes beszélgetést, és a búcsút. Csak egy kis utazótáskát pakolt össze a legfontosabb dolgaival, útlevelét ellenőrizte, és még a bankját is útba akarta ejteni, hogy számlájáról valamennyi pénzt vegyen fel, minden eshetőségre számítva. A hitelkártyáját úgyis bármikor használhatja, akárhova is kerül a világban. Mert valahogyan biztos volt benne, érezte, hogy nem maradnak Magyarországon.

- Mire mindent alaposan átgondolt, megírt, összekészített, már este nyolc óra volt, és lassan indulnia kellett. Nem szerette volna, ha a szülei itthon találják, de ők csak éjfél körülre ígérték hazatértüket. A rendelt taxi már a ház előtt várta, és negyedóra múlva a bankban is elintézte, amit tervezett.

- A megadott cím nem volt túl közel, és éppen negyed tízre ért oda a bár elé. Döbbenten vette észre, hogy a részletek kísérteties pontossággal egyeznek álmában látott környezetével. Még az utcanévtábla is pontosan ott volt, ahol álmában látta. Benézett az ajtón, és szívverése hirtelen felgyorsult. Tamás pontosan ott ült, ahol álmában is látta.

- Lassan kinyitotta az ajtót, és belépett új Életébe…

                                                ***