CSILLAGOK ÚTJA

 - Ileena kint ült a szikla szélén, lába alatt a hatalmas mélységbõl semmit nem látott, mert a langyos májusi éjszaka mindent betakart fekete bársonyával, elrejtve titkait ember s állat elõ egyaránt.
 - Édesanyjától hallott errõl a szikláról, mely közel volt a házukhoz, a kertek alatt könnyû volt oda feljutni.
 - Csillagok Útja - így nevezte Édesanyja ezt a sziklát, híven a sokszáz éves Ír legendához, amely csodatévõ erõvel ruházott fel sok természeti jelenséget a város feletti fennsíkon!
Ha Ileena hátra fordult volna, láthatta volna Belfast teljes éjszakai pompáját, a sokezer pislákoló fényt, a piciny ablakokat amelyek mögött most is emberek milliói vésik életük történetét a Sors Könyve üres oldalaira.
De Ileena nem fordult hátra, nem érdkelte a kegyetlen fõváros - az IRA mérgezett nyilaira nem volt éppen most kíváncsi.
Annál inkább érdekelte a kislányt az õsi legenda, mely szerin , ha egy lány, vagy egy fiú tiszta érzéssel leül erre a sziklára, és felnéz a csillagokra, akkor valamelyik apró, pislákoló fényponton tekintete összefonódik valaki más tekintetével, és ott a csillagokban örök szerelmek köttetnek kibonthatatlan csomók formájában.
A tiszta égbolt szerelmesei soha nem hagyják el egymást!
 - Ileena tekintetét leginkább annak a szép szõke Svéd vendégdiáknak a tekintetével szerette volna összefonni, akit a hét elején ismert meg a Belfasti Természettudományi Egyetem évadnyitó bálján!
 - Nagyon bízott ebben a sziklában, hiszen szülei is így ismerkedtek meg egymással!
A történetet többször elmesélte már Édesanyja, de a kislány mindig újra szerette volna hallani!
 - Belfastban történt az eset húsz évvel ezelõtt.
Édesanyja éppen egy kis kávéházban üldögélt és olvasgatott, közben titokban pislogva a szomszéd asztal felé, ahol két fiatal Angol katonatiszt beszélgetett elmélyülten egymással, ügyet sem vetve a gyönyörû vöröshajú Ír egyetemista lányra.
Nemúgy azonban a lány, akinek nagyon megtetszett az egyik szõke fiatalember, és mivel szíve szabad volt, hát gondolatai is szabadon szárnyaltak mindaddig, amíg egy hatalmas tûztenger, és egy iszonyatos dörrenés hatására lassan mindent elnyelt a jótékony ájulás, amely sok borzalomtól kímélte meg Loreena tudatát!
 - A kis kávéházat darabokra tépte az IRA igazságosztó bombája, mely pont az Angol katonák ellen irányult, nem kímélve azonban azt a huszonkét Ír állampolgárt sem, akik éppen a kávéház vendégei voltak!
 - A kiérkezõ mentõk mindenütt széttépett holttestekbe botlottak, hozzájuk sem nyúltak, nem volt értelme!
Csak néhány épségben maradt ájult szerencsétlent szedtek fel, és szállítottak kórházba.
Köztük volt Ileena Édesanyja, és az a két Angol katona is, akik ellen a merénylet irányult!
A sors iróniájaként pont Õk úszták meg a borzalmas robbantást, viszont elég csúnyán megsérültek a szerteszét repülõ törmelékdaraboktól!
Mindannyian eszméletlenül kerültek be a Baleseti Klinikára.
 - Loreena ezután már nem sokat tudott meg a fiatalemberrõl, mert külön zártosztályon kezelték és õrizték a katonai sérülteket!
 - Loreenát egy hét múlva hazaengedték, és szülei nagy örömére a következõ héten már be is járt az egyetemre!
 - Májusban történt a dolog, és Loreena estéi nagy részét a sziklán töltötte, bámulva a csillagos eget, és szövögetve fiatal élete meséjét, amely furcsa módon minden este ugyanúgy végzõdött!
 - Egyik reggel  az egyetemre tartott, a kis kávéház felé vitt az útja - ezen a helyen most síremlék állt, emléket állítva a helyszínen meghalt tizennyolc embernek, és Örök Mementóul az IRA " igazságosztó " tevékenységének!
 - Ez a reggel azonban nem volt hasonlatos semelyik másik reggelhez sem, mert most az emlékmû elõtt egy magas szõke fiatalembert vett észre egy szál rózsával a kezében.
Loreena kétszer is megdörzsölte a szemét, mielõtt el merte hinni, hogy már nem alszik, hanem az egyetemre tart, és közben a valóságot látja!
Persze a fiatalember is rögtön megismerte a lányt, és hozzá lépett.
Loreena azonnal meg is kérdezte, mert hirtelen más nem jutott az eszébe, kinek lesz az a szép rózsa?
Hát természetesen Magának, mondta a fiatalember vidáman mosolyogva!
Tekintetébõl egy pillanat alatt tovaszállt az elõbbi szomorúság.
Azthittem, egy halott lánynak hozom, de most látom csak, hogy maga él, és szebb, mint valaha!
Nem gondolta ugye, hogy akkor nem vettem észre Magát?
A baleset okozta sérülések semmit nem jelentettek ahhoz a fájdalomhoz képest, amikor magamhoz tértem, és lassan emlékezni kezdtem!
Azután rájöttem, hogy akit még meg sem ismertem, máris elveszítettem!
Halottnak hittem Magát, hiszen, mint késõbb hallottam, szinte mindenki meghalt a helyszínen.
Azután hazakerültem Liverpoolba, és minden szabad estémen a csillagokban kerestem azt a tekintetet, amely lopva, a jegyzetei mögül engem figyelt.
Nagyon felkavart a dolog, és nem is tudom elhinni, hogy ma ilyen boldogság ért engem!
 - Az Esküvõ nem váratott magára soká, merthogy nem is volt mire várni!
 - Ileena húsz évesen ugyanolyan gyönyörû lány volt, mint az Édesanyja , és semmi kétsége nem volt afelõl, hogy a legenda ma is él, hiszen Apja is esküdött a létezésére!
 - Május volt, a szerelmesek hónapja - Ileena kint ült a sziklán, és a csillagokat kutatta, ahol szerelmes tekintetek, emberi sorsok éppen e pillanatban is egymást keresik, és fonódnak egymásba örökre - kibogozhatatlanul!
 - A lány nem a földön járt - a csillagok útját követte - fiatal szíve, telve reményekkel, biztosan vezette Õt!

( by - mickey 2006.07.23 )