Cím: Hol vagy hát?
Szerző: mickey48 - Fazekas Miklós
(01-24-2007 @ 05:44 pm)
:
HOL VAGY HÁT? ( fantázia )
Előszó - Játék az élet -
- Ember! Minek képzeled magad? Azt hiszed, hogy te vagy a teremtés koronája? Csúcsragadozó, aki uralja a világot? Értelmed által osztályelső ezen a bolygón? Ég és Föld ura? Az élet ura? Minden ura?
- Mihez képest? A szegény állatokhoz képest, amelyeket naponta megölsz, és megeszel? A madarakhoz, sivár világunk szárnyas ékköveihez hasonlítva magad?
- Ülj le kényelmes foteledbe, és az ablakon betűző napfénycsíkok megmutatják neked, mi vagy te - a fényben lebegő porszemecskék egyike vagy a hatalmas Univerzumhoz képest!
- Ember! Tudod kik a világ urai? Az Univerzum, a Végtelen urai?
Akik bolygókat reggeliznek, és ha itt a délidő bekebeleznek egy egész csillagrendszert hatalmas, feneketlen, örökké éhes Feketelyuk szájukkal! Vacsorájukat Szupernovák villanásai kísérik, és a Végtelen Űr hideg takaróját húzzák magukra álmukban!
S ha felébredve játszani támad kedvük, hát kitalálják, és megalkotják az Életjátékot, amiben Mi emberek vagyunk a játékfigurák, és remekül szórakoznak botlásainkon, tévedéseinken!
Ők a Világ igazi urai!
- És, hogy miről szól legújabb találmányuk, az Életjáték? Elmondom -
- Hol vagy hát? ( az életjáték )
- Te hiszel az újjászületésben? Ha nem, rosszul teszed!
Amikor hosszú utunkat megkezdjük, Karmánk első pillanataiban lényünk kettéválik. Két test, két lélek, akik azonban szorosan összetartoznak. Férfi és Nő!
- Hosszú életutunkon életeken át egymást keressük, hogy lelkünk újra eggyéváljon, és megtaláljuk egymásban a tökéletes boldogságot, az igaz szerelmet, amiként először megalkották lényünket!
- Hol vagy hát?
Hosszú, sivár életeken át kerestelek, kereslek, keresni foglak, míg rád nem találok, mert lelkem addig nem egész, nem talál nyugalmat! Ha meglátlak, azonnal felismerlek, mert ismerlek, mindig is ismertelek! Nincs szükségem semmi jelre, szemedbe nézek, és tudom, hogy Te vagy az! Téged kerestelek, hosszú utam végetért, mostmár csak a boldogságot kell túlélnem!
- Te nevetsz egyet, aztán felháborodva tiltakozol " hogy gondolhatsz ilyet? Nekem férjem van, akit szeretek!"
- Hol vagy hát?
- Tévedtem, csak nagyon hasonlítottál arra, akit keresek! Nem mindig derül ki azonban ilyen gyorsan, hogy Te vagy e az, aki hozzám tartozik! Sokszor napokig, hetekig, évekig tart, mire kiderül a tévedés! Ezért múlik el, szűnik meg annyi tökéletesen induló szerelem!
- Hol vagy hát?
- Két ember megismeri egymást, tudatalatti egyeztetés folyik, lelkeik vizsgálgatják ismertetőjeleiket, kódolt információk cserélnek helyet egymással. Minél több kód egyezik, annál biztosabb, hogy a két lélek összetartozik! Mire kiderül a tévedés, sokszor évek telnek el! Elég egy pici különbözőség, egy pici hiba a kódok között, és szerelmük veszve van!
- Azonban, ha kiderül a teljes egyezőség, őket soha semmi el nem választhatja egymástól! Karmájuk végetér és az Univerzum tiszta fényeként távoznak az időtlen végtelenbe, ahonnan indultak!
- Szerelmem, Mindenem, Lényem egy része ---- Hol vagy hát?
- Te hiszed, hogy létezik igaz szerelem?
Ha nem, rosszul teszed!
(434 szó a szövegben) (734 olvasás) 
Eroica: (01-24-2007 @ 08:07 pm) Nagyon érdekes tanulmány(?) a szerelemről(?).
Ismét elgondolkodtam ezen az írásodon is. Talán..megértlek. Valahogy úgy vagy vele, hogy szerelmes vagy a szerelembe.Persze lehet, hogy tévedek.Ám én is voltam már így: nagyon szenvedélyes és nagyon szenvedő ez az érzés.Szeretettel. Erika
naiva: (01-24-2007 @ 09:08 pm) Mickey, ez nagyon tetszett!:) Ez tényleg ilyen... csak keressük, és keressük... ha tévedünk, újra csak keressük... örökké:))
Khama: (01-24-2007 @ 10:04 pm) Hmmm. Létezik igaz szerelem, és lehetséges hogy megtaláljuk a másik felünket.
Érdekes volt, tetszett az írás.
meva: (01-25-2007 @ 03:35 pm) Elgondolkodtató írás. Én is hiszem, hogy megvan a másik felünk. Ha szerencsénk van, megtaláljuk. Szeretettel üdvözöllek: Éva
prayer: (01-25-2007 @ 07:47 am) Hitem szerint létezik. S hogy az melyik galaxisban hever, na, azt ne kérdezd.
mickey48: (01-25-2007 @ 09:39 am) - Kedves Erika!
Nagyon szenvedélyes, és nagyon szenvedő - pontosan erről van szó!
- Azonban mi biztosra mehetünk, hiszen időkorlátaink nincsenek, a végtelen határai nemléteznek, biztosan megtaláljuk másik felünket! Hogy az az apró villanás egy Emberporszem létében, amit mi Életnek nevezünk, ezt nem nyujtja nekünk feltétlenül, engem nem zavar, én életeken át kerestem, és keresni fogom a Társamat!
- No, és még valamire jó ez az elgondolás. Ha életünket ilyen érzések irányítják, és ilyen módon látjuk ezt - már egyáltalán nem félünk a haláltól, létünk apró epizódjának tartjuk!
- Köszönöm Nektek, hogy olvaststok!
mickey48: (01-25-2007 @ 09:46 am) Kedves Prayer !
Én végigjárom ezeket a galaxisokat, és előbb - utóbb megtalálom, amit keresek!
- S talán azt is megtudod, hogyan!
Készült nekünk egy kisregényünk a mi oldalunkon, a Streamloadon. Nos ezt jópáran írtuk egyszerre a csapatunkból, ez egy közös kisregény, és pont erről szól, tehetségünkhöz mérten olyan, amilyen, de az összefogás, és a barátság szép példáját nyujtja az íróinak, és másoknak is!
|
