Volt egyszer egy szép szőke lány,
még ma is szép, bár arca halovány
tükrében az idő vasfoga
apró nyomokat hagyott, - az élet mostoha.


Ebben a csatában mindig a szépség a vesztes,
marad a pici ránc, de ez nem baj, - ez kedves.
Ő az én Kincsem, bár értékét így nem lehet mérni,
de mosolya még mindig az a huncut, mindig az a régi.


Nekem így is szép, így is kell, bár nem tudom
sorsom mit rejteget, de ha Ő valaha nem lesz,
én sem leszek, elmegyek egy szomorú hajnalon.
Nekem Ő az Élet, Ő a Kedves, Ő az asszonyom...

   ( Feleségemnek)