:
- Ez a különös történet egyik kedvenc témámról, a kutyahûségrõl szól! A kutyák sajátságos erkölcsi normáit számos kutyától tanultam, amely állatok az enyémek voltak, és amelyek sajnos nem!
- Imádott állataim emlékére született ez az elbeszélés!
***
- Emily egyéves, totyogós kislány lehetett, mikor Margó, a gyönyörû fiatal malamut hozzájuk került.
Édesanyjával ketten éltek egy szép kis külvárosi kertes házban, közvetlenül egy hatalmas erdõ szomszédságában, melynek széltét, hosszát csak kilométerekben lehetett kifejezni, és úgy sem voltak túl kicsik a számok!
- A kutya és a kislány azonnal megszerették egymást. A kislány pici szíve egész melegével, határtalan bizalommal ölelte magához a kutyát, akit meghatott a gyermeki szeretet ilyen élénk megnyilvánulása.
Édsanyja nagy örömére hamar összebarátkoztak, és elválaszthatatlan társak lettek - nyilvánvaló volt, hogy barátságuk egy életre köttetett.
- Egy szép, szerelmes májusi napon azonban Margó szívében olthatatlan, emésztõ tûz kapott lángra! Ösztöne most erõsebbnek bizonyult, mint Emily iránti szeretete, és az ezt követõ gyönyörû holdvilágos éjszakán kiásta a kerítés alját - huss, máris a közeli erdõben találta magát. Másnap reggel már nyomát sem találták!
- Nem is került elõ vagy egy egész hónapig, vagy több is volt talán? Amikor azonban hazatért, csontig soványodva, alig ismerték meg. Viszont nem jött egyedül! Egy pici hógolyó gurult utána Emily határtalan örömére, és Édesanyja nagy csodálkozására! Egy hófehér, gyönyörû kis állat, egy igazi malamut kisfiú. Talán három hetes lehetett a kis gyönyörûség. - Azonnal szívükbe zárták az új jövevényt, és ahogy a kertben nemsokára megtámadott egy nagy pillangót, hát harciasságáról rögtön el is nevezték Terminátornak!
- Mindketten nagy örömüket lelték a kis állatban - csodálatosan okosnak bizonyult, és mire elérte a két éves kort, hatalmas, félelmetes farkassá változott! Aki nem ismerte, az a közelébe sem mert menni, pedig Õ mindenkit könnyen a bizalmába fogadott, és soha senkit meg nem támadott!
- Kivéve persze a szomszéd csirkéit! Számtalan esetben kérte a fiatalasszony a szomszédot, ne engedje, hogy a csirkék szabadon átjárjanak a kerítésen! Óhaja süket fülekre talált.
Amikor aztán fogyatkozni kezdtek a csirkék, Terminátor pedig sokszor nem ette meg az ebédjét, szörnyû gyanú támadt a szomszédasszonyban! A maguk kutyája megeszi a csirkéimet! Hiába tagadták a vádat, minden szó hiábavalónak bizonyult, a szomszédasszony vígasztalhatatlan volt! Ennek aztán az lett a következménye, hogy egy óvatlan pillanatban kinyitotta a kaput, és Terminátor, engedve a szív szavának, az erdõ irányába vette útját.
- A szabadság édes illata, és a hamisan mosolygó holdfény elfeledtette vele családját, és nem is gondolt arra, milyen fájdalmat okoz ezzel a kislánynak!
- Emily ekkor három éves volt, és vígasztalhatatlanul sírdogált egy hétig, aztán mintha megnyugodott volna. Ez azonban csak látszólag volt így! A kislány alig várta, hogy egyedül maradhasson, és a kapu is nyitva legyen! Fél óra sem kellett hozzá, és Emilyt elnyelte a hatalmas erdõ!
- Szilárdan elhatározta, hogy megkeresi Terminátort, és hazaviszi, hogy ezentúl is olyan boldogan élhesenek együtt, mint idáig történt. Egész nap kóborolt úttalan utakon, és estére már nagyon megéhezett! Az útjába kerülõ kis patakból többször is oltotta szomját, de élelmet pár szem szamócán kívül nem talált egy falatot sem. A végtelenségig kimerülve, a sötét erdõben, félelemmel teli szívvel, leheveredett egy hatalmas fa odvának belsejében, amelyet egy meredek sziklafal fölött talált.
Bár nagyon félt, és roppantul éhes volt, mégis a kimerültségtõl valami nyugtalan álomfélébe hanyatlott! Álmában hatalmas küzdelmet folytatott az éjszaka rémeivel, míg végre egyszercsak megkönnyebbülten vette észre, megszûnt a veszély, és mintha lebegne egy nyugodt, fekete bársonyos puhaságban. Egy pillanattal késõbb éles fájdalom hasított a lábába, mely átjárta szinte egész testét! Felébredve ijedten vette észre, hogy álmában annyit mozgolódott, hogy végül lezuhant a közeli szakadékba, és megsérült az egyik lába. Ahogy mozdítani próbálta, hatalmas fájdalmat érzett, és elveszítette eszméletét. - Valami kellemes, meleg érzés kerítette hatalmába. Feleszmélve az okát is megértette ennek az érzésnek. Egy hatalmas, fehér farkas nyalogatta sérült, véres lábát!
Terminátor - kiáltotta a kislány, és újra a jótékony ájulásba menekült a fájdalom elõl!
- Amikor újra magához tért, jónéhány vadkörtét talált a feje mellett, nemtudni, hogy kerültek oda! Kezével meleget érezvén, észrevette, hogy Terminátor ott fekszik mellette, és a legnagyobb nyugalommal alszik. Azonban amikor a kislány megmozdult, azonnal felébredt, és boldogan dugta hatalmas fejét Emily keze alá, bízva abban, hogy talán kap egy keveset abból a csodálatos érzésbõl, amit Emily símogatása jelentett számára.
A kislány megette a körtéket, és egészen jól kezdte magát érezni! Érdekes módon szomjas sem volt. Nem is lett volna semmi baj, ha rá nem néz a lábára!
Bár pici lány volt még, de így is egyértelmûen megértette, hogy eltörött a lába! Gondolta, azért Terminátor segítségével valahogyan haza tud majd jutni, de ahogy megmozdult, az iszonyatos fájdalom hatására elvesztette az eszméletét!
- Édesanyja ekkor már második napja kereste õt! Nagyon hosszú utat bejárt a segítségére sietõ rendõrökkel együtt, de nyomát sem lelték Emilynek. Egy óra mulva az egyik rendõr egy odvas fát talált, ami elõtt a földön egy kis kendõ hevert. A kislány Édesanyja azonnal ráismert a kendõre - Emily kendõje volt! Megértették, hogy a kislány ittjárt, és talán nem is lehet messze! Ekkor látták meg Õt a szakadék alján, úgy öt méter mélységben!
- A rendõrök ijedtükben elõször tüzelni akartak a hatalmas fenevadra, de a fiatalasszony azonnal felismerte a helyzetet, és felvilágosította Õket, hogy ártalmatlan dologról van szó.
- A bajok akkor kezdõdtek, amikor megérkezett a hegyimentõk helikoptere! A két hegyimentõ csak nehezen tudott leereszkedni a szakadékba - a rendörök, és a kislány Édesanyja pedig kerülõutat kerestek, hogy oda tudjanak jutni a baleset helyszínére. Mire a közelbe értek, a két mentõs már túl volt Emily gyors vizsgálatán, és miután viszonylag jó állapotban találták - az elõkészített hordágyra akarták emelni. Emili ekkor felsikoltott fájdalmában!
- Az események a pillanat tört része alatt játszódtak le! Terminátor erre a hangra azonnal támadott, és a mentõorvos néhány másodperccel késõbb már átharapott torokkal, összeroncsolt ütõérrel, élettelenül feküdt a földön! Nyakából még sokáig ömlött a vér! Segítségére sietõ kollégája eltört, összeroncsolt alkarját fogta, és a hatalmas fájdalomtól, tehetetlenségében, de leginkább félelmében elsírta magát!
- Terminátor ekkor már Emily mellett feküdt, és éberen figyelte az eseményeket, mintegy külsõ szemlélõként!
A támadás után két perccel senki meg nem mondta volna, hogy mi történt, ha a hatalmas állat hófehér bundája, és félelmetes agyarai nem piroslottak volna a rájuk fröcskölt vértõl, és fõleg, ha a közben odaért kis csapat nem látta volna a történteket!
A rendõrök nem mertek fegyvert használni, mert féltették a sérülteket!
- Mire a parancsnok észrevette volna, hogy mire készül Emily Édesanyja, adigra a fiatalasszony már félúton járt közte és a sérültek között! Senki nem mert megszólalni sem, nehogy támadásra ingereljék a hatalmas állatot!
Az asszony gond nélkül odaért, megsímogatta Emilyt, és Terminátor fejét is, az állat pedig határtalan bizalommal nyalta meg a kezet, mely annyi boldogságot adott már neki életében, és ilyen szép nagy farkassá nevelte Õt. Az asszony mindkét keze vértõl vöröslött, mire újra Emilyhez juthatott. A kislány viszonylag jól érezte magát, és tekintetébõl látszott, hogy teljes biztonságban tudja Édesanyját is!
- Mindenképpen cselekedni kellett, mert a kislánynak haladéktalanul kórházba kellett kerülnie! Az erõs fájdalomcsillapítók hatására a kislány megpróbált lábraállni - fájdalmai szinte teljesen megszûntek. Édesanyja segítségével megtett ugyan két lépést, azonban a harmadik lépést ismét hangos sikoly szakította meg! Terminátor azonnal támadott! Elkapta a fiatalasszony karját - ekkor azonban furcsa dolog történt! Az illat - az a különös szag - nevelõanyja szaga - ezt nemszabad - ez a kéz a világon mindennél fontosabb neki! És a roncsolni készülõ hatalmas állkapcsok lassan szétnyíltak - az állat az asszony szemébe nézett, de ekkor már mindhármuk szemeit könnyek borították!
- A távolban azonban valami megmozdult! A rendõrök csõretöltött fegyvereikkel lassan közeledni kezdtek!
Terminátor azonnal felismerte a veszélyt, és támadásba lendült! A parancsnok, aki a többiek elõtt haladt, az utolsó pillanatban vette észre a hihetetlen sebességgel közeledõ veszedelmet, és a legutolsó másodpercben tüzelt!
- Az állat vére messze fröcskölt, jutott bõven gyilkosára is belõle, ahogy hatalmas lendülettel a földre döntötte az egész kis csapatot! Gyönyörû, hófehér bundáját vörösre színezte kiömlõ vére!
***
- És az Óra könyörtelenül ontotta a másodperceket - mérte az Idõt - Élet és Halál urát - melynek minden döntése végleges és visszavonhatatlan !
- Van, akinek egy egész élet áll rendelkezéseire döntéseihez, és van, akinek az élete egyetlen másodpercen múlik!
***
