- Volt egyszer két ország, s annak két királya. Maradország és Seholország, így hívták a királyok országaikat. Hosszú évekig barátságban éltek, nagy vígasságokat csaptak együtt, hol itt, hol ott. Egyszer aztán az egyik ilyen nagy mulatozáson a sok jóféle bor hatására összeszólalkozott a két király, és úgy összevesztek, hogy életre - halálra!

 - Ezután örökösen hadban álltak egymással, de háborút egyikük sem kezdett. Történt egy szép májusi napon, hogy Seholország királya vadászni indult hatalmas, sötét erdejébe, ahová még a napsugár is csak kisérettel mert behatolni, egyedül halálra ijedt volna! A mai napn azonban különös dolog történt! A király egy hatalmas vadkant üldözve elkeveredett kiséretétől és végzetesen eltévedt a hatalmas sötét erdőben. Erősen megijedt a király, mert olyan helyeket látott, amilyet azelőtt még soha, és egyik sem volt ismerős neki. Tanácstalanul lekuporodott egy hatalmas tölgyfa alá, mely akkora volt, hogy még a trónteremben sem fért volna el, pedig az sem volt holmi kutyaól! Minden rosszban van valami jó, gondolta a király, és elővette a magávalhozott elemózsiás tarisznyáját. Enélkül nem ment soha sehová, és imhol, most milyen nagy hasznát vette ennek a szokásának! Amint így falatozás közben a jóféle szamócásborból is nagyokat kortyintott, hirtelen egy csodálatosan szép tündérlány lépett elő a semmiből. Hát Te mit űcsörögsz itt nagy királya ennek a sötét erdőnek? Talán csak nem eltévedtél a saját erdődben? De bizony így esett, kedves! Nem tudnál kisegíteni innen?

 - Azt tudnunk kell hozzá, hogy a király messzeföldön híres szép szál legény volt. Leányszíveket megdobogtató ábrázattal áldotta meg a sors! Volt is jelentkező bőven feleségnek, amiben persze a király hatalmas vagyona is segédkezett! Neki azonban egy se felelt meg, hol ezért, hol azért, mindig volt ezer kifogás. De nem így a tündérlánnyal! Szó szót követett, remekül elbeszélgettek, miközben észre sem vették, hogy már a palota kapujában állnak. Ekkor már szíveik akkora hatalmas csomókkal voltak egybekötözve, hogy azt egy életen át sem lehetett volna kibogózni, nem szólva arról, hogy nem is akarta egyikük sem!

 - Így esett, hogy Seholországnak új királynéja lett! Rövidesen gyönyörű leánykájuk született, aki nem keveset örökölt édesanyja tündértudományából!

Pillanatok alatt azzá vált amivé csak akart, de legjobban szerette a százszorszépet! Olyan csodálatosan szép kis virággá tudott változni, hogy édesapja már kiskorában elnevezte Százszorszépnek. Teltek az évek, a kislányból gyönyörű kisasszony lett.

 - Közben a szomszéd ország királya meghalt, és fia, az ifjú herceg vette át az uralkodói trónt, Ő lett Maradország királya. Nagyon harcias ifjú volt, és a régi sérelmek ismét fellángoltak a két ország között. Az ifjú király hadjáratot fontolgatott, már össze is hívta seregeit, és a csata kimenetele egyértelmű lett volna! Ekkor azonban egy éjjel különös dolog történt. Az ifjú király álmából felriadva egy csodaszép leányt látott az ágya mellett állni! Hát Te mennyeknek tündöklő csillaga, hogy kerülsz ide, amikor most még az egérlyukakat is őrök vigyázzák palotaszerte? Hadiállapot van! Az őrök Nekem nem akadályok, felelte a lány. Azért jöttem hozzád, mert hírét hallottam harciasságodnak és jó szívednek! Ez a kettő, mondd, hogyan férhet össze? Én sem tudom, de ez így igaz, Én ilyen vagyok! Nos Én meg ilyen vagyok, mondta a lány és csodálatos százszorszépmezővé változtatta az egész szobát, majd hirtelen eltűnt virág, lány, minden, csak a sötétség maradt.

 - Másnap a nagy ütközet napján a seregek felvonultak a szomszéd vár körül, de a várat egy csodálatos százszorszépmező ővezte, sehol bejárást nem engedve emberi lénynek! A király tudta, hogy mi történt és, hogy soha nem lehet biztos benne, hogy lova mikor tiporja halálra csodálatos éjszakai látogatóját, akit azóta sem tudott feledni egy pillanatra sem! Seregeit visszarendelte hát, békeköveteket küldött a szomszéd királyhoz, de főleg Százszorszéphez! A lánynak sem volt közömbös az ifjú király lovagias cselekedete, és főleg kedvessége, jó szíve, úgyhogy hatalmas lakodalmat csaptak és attólkezdve már Maradországnak is volt királynéja, méghozzá nemis akármilyen! Így mentette meg országát és így találta meg boldogságát egyetlen éjszaka alatt Százszorszép!

Itt a vége, és ha még nem vagy álmos, akár el is futhatsz véle!

( ajánlom - Eroicának)