:
A fájdalom
váratlanul tört rám azon a hajnalon –
A csíntalan hold éppen akkor bújt el
egy felhő mögött,
azt hitte, megszökött
előlem,
de én tudtam, hol van,
s még utánaszóltam;
Tudom, hogy te voltál,
de eddig miért nem szóltál?
Miért hagytad, hogy az a lány
egyedül sírjon
egy magányos éjszakán?
Hiszen érte az én könnyem is
patakokban folyna!
De ez már
szerelmes szíveink dolga…
2007.05.08
(67 szó a szövegben) (743 olvasás)
blue: (05-09-2007 @ 07:08 pm)
...elgondolkodtató sorok...fájóak. szeretettel: gaby
mickey48: (05-09-2007 @ 09:21 pm)
Szerelem fájdalom nélkül? Néked magyarázzam sejtelmes , távoli Kékség?
prayer: (05-09-2007 @ 10:12 pm)
Játékosságod szelíden kedves!
Nefelejccss: (05-09-2007 @ 11:38 pm)
Nagyon röviden csak annyi, hogy gyönyörű, szerelmes verset alkottál, a kiábrándult szivek is belesajognak...
Szeretettel: Nefi
mickey48: (05-10-2007 @ 02:30 pm)
Köszönöm Nektek a kedves hozzászólásokat - rövidesen hangosban is hallható lesz...
szemilla: (05-10-2007 @ 05:09 pm)
milyen huncut vers! mintha a Holdról szólna:)))
Lacoba: (05-10-2007 @ 06:41 am)
Azért én hiszem hogy fájdalom nélkül is (örökkön optimista voltam), de volt már benne részem Mickey, de a fájdalom még nagyobb öröm épülhet.
mango: (05-10-2007 @ 08:52 am)
Újabb és újabb versek születnek egy-egy szép érzésből...
Morci: (05-10-2007 @ 11:05 am)
Bizony nincs fájdalom nélkül, én mindig úgfy tapasztalom:((
Tupir: (05-10-2007 @ 11:06 am)
benne van minden, minden ami egy fájdalmasan szép versbe kell-az érzés....
mickey48: (05-11-2007 @ 10:18 am)
Kedves Szemilla - előbb utóbb mindannyiunknak dolga akad azzal a ravasz kis leskelődővel...
