:
KIKÖTŐ
Kis sziget
az élet viharos tengerén -
szomorú napokon
az vagyok Néked Én!
Ha kis hajód tépi már az ár,
s fárad törékeny teste,
köss ki nálam egy percre,
itt nyugalom, s béke vár...
CSALÓDÁS
Miként a szív,
úgy az ész sem hiszi,
hogy máris vége -
Az ember könyörögve
néz az égre,
de Ámor arcára
édes mosolyát ölti,
s apró nyilát máris
újratölti...
HALLGATÁS
Bár most hangod messze száll,
ha csended betakar, hallgat a száj -
Szavakat kalitkába zársz,
ha szívedben barátra vársz!
ÁLLATOK
Az állatok törvénye
néha különös dolog,
de mégis úgy érzem,
Ők gyakran boldogok...
- Valaha azok voltunk -
Életünk a Lét, s a Nemlét,
de vannak napjaim,
mikor én is visszamennék.
2007 - február...
(108 szó a szövegben) (697 olvasás)
102: (05-22-2007 @ 02:23 pm)
nagyon érzékletes, kerek kis stílusgyakorlatok. bravó! százkettes
Nefelejccss: (05-22-2007 @ 04:22 pm)
Kedves Miki! Először, mikor "Februárkáid" olvastam, arra gondoltam, de hogy de kár, hogy több verset is írsz egybe, így nem lehet igazán hszt- írni alá. Aztán a negyedik után már azt gondoltam, hogy de kár, hogy csak ennyi verset írtál egybe:)) Nagyon jó kis versikék!
Szeretettel: Nefi
Captnemo: (05-22-2007 @ 09:00 pm)
Mindegyik tetszik, de az utolsó mondanivalója áll talán legközelebb az én gondolatvilágomhoz, ezért az különösen!!:)
Aquarius_: (05-22-2007 @ 11:52 am)
Volt, amit már olvastam, volt, amit nem...de mind tetszik, olyan kis Februárkák :) Szeretettel: Zsuzsa
blue: (05-23-2007 @ 04:34 pm)
....igen, pontosan...minden benne van, nagyon jó sorok. szeretettel: gaby
Morci: (05-23-2007 @ 07:02 am)
Mind jó, de néha én is visszamennék :))
