Már régi ismeretség;
A szökőkút , és a lány ,
s most ismét feltűnik
a csintalan szépség –
Hajában hervatag
fehér rózsaszál…
A szökőkút – egy múltbeli kép,
köztük régi szokás, egy vízsugár
a lány tenyerén csókot kap,
de most egy huncut gondolat,
kis sugár önálló életre kél,
s a lány hajához ér, áztatván
a rózsaszálat éltető vízzel -
sikoltva kacag a lány;
Ej , te vízsugár , de jókor is jöttél,
S boldog percek múlnak…

Ám az árnyak
Egyre hosszabbra nyúlnak,
lassan jő az alkonyat,
s a lány búcsút int
a szökőkútnak.
A szökőkút búsan dalol,
de a lány már messze fut,
szerelmese várja
valahol...

2007.09.18