:
Emberek, mint Te meg én,
kik szívük rejtekén
boldogságszilánkokat
őrizgetnek, talán az öröklétnek.
Életüket sorsfüggvények irányítják.
Néha véletlenszelek dagasztotta
vitorlák vidáman csapkodva
hajtják boldogságuk hajóját.
De aztán a szélcsend
Csak elhaló dallam,
Még cseng valahol halkan,
Halkan – nagyon halkan.
S a szilánkok fájdalmasan
Törnek elő rejtekükből.
Emberekből vannak Ők is,
Vérző Emberekből…
2008.04.21
(44 szó a szövegben) (702 olvasás)
norbert: (04-21-2008 @ 02:09 pm)
Gondolkodtató, szép vers.
Norbi
mickey48: (04-21-2008 @ 03:39 pm)
Barátaimnak ajánlva...
Tupir: (04-21-2008 @ 03:42 pm)
köszönettel olvastam...
a_leb: (04-21-2008 @ 04:04 pm)
Makro és mikrokozmoszok, érző világok. Nagyon szép gondolatok, Miki, nagyon tetszett.
aLéb
Captnemo: (04-21-2008 @ 07:16 pm)
Így igaz! Emberek mások is. Mint mi. Érző. vérző. örömöktől túlfűtött, bánatoktól túlhűtött - emberek vagyunk. Mindannyian!:)
Zsigaiklara: (04-21-2008 @ 07:21 pm)
Nagyon szép gondolatokat hoztál versedben, köszönöm:)))) A kép sok virággal egyenesen lenyűgözött, mert a virágok közöatt érzem magam a legjobban, köszönöm!
Szeretettel:Klára
erda: (04-21-2008 @ 07:34 pm)
Sok kételyt eloszlattál bennem gyönyörű soraiddal. Köszönöm... :) Éva
AngyaliAndi: (04-21-2008 @ 08:48 pm)
MIki, ez most az enyém nagyon. Köszönöm. Puszillak!
Eroica: (04-21-2008 @ 09:51 pm)
Kedves, jó Miki! Köszönjük szépen. Szeretném hallani zenében!: ) Ölelerika
blue: (04-22-2008 @ 11:35 am)
Szép sorok, és elgondolkodtató.
