:
Perzselő szemek
Szemed tengerében
elvesztem én,
mit tenger - Óceán,
ahogy száguldott felém
lelkedből a fény -
a csillogástól megvakultam,
s mindörökre elnyelt a mély.
A mély sötét, de
szívem forró még -
ölelj, vagy engedj el,
ha rám mosolyogsz,
nekem az is elég,
s újjá éledek én.
Ne gondolj nagy dolgokra.
Szívem szerény -
nem vágyom másra,
csak mosolyodra,
nekem az maga a fény,
s életre kel bennem
a remény ...
2004
(56 szó a szövegben) (702 olvasás)
Anna1955: (06-04-2008 @ 02:29 pm)
"ölelj, vagy engedj el,"...ez egy nagyon nagy igazság...:))))
AngyaliAndi: (06-04-2008 @ 09:05 am)
Ezt is egy dalnak érzem!:)))))))))) Puszillak!
Julianna: (06-05-2008 @ 06:42 pm)
Boldog lehet, akinek írták e szép sorokat! Tetszik a vers.