:
Vágyakozás
A lány az ablaknál áll –
kezében egy vérvörös rózsaszál.
Hogy rohan az idő, már nyolc óra!
Mintha hatra ígérte volna...
A szoba sötét,
nincs más, csak holdvilág –
Nem jön el; szól a rózsaszál.
Nem hiszem el; szól a lány –
A rózsán egy könnycsepp csillan –
s még egy, még egy, még egy...
Valahol csörren a telefon –
Anna? Mikor jössz már?
Várlak csillagom!
Hát nem te jössz Hozzám?
Boldog mondatok –
igaz – bocsáss meg!
Félóra, és ott vagyok !
S a lány szívét
átdöfte Ámor vad nyila –
az Élet gyönyörű –
csak ne fájna annyira!
2006.03.06
(86 szó a szövegben) (737 olvasás)
Anna1955: (06-04-2008 @ 02:30 pm)
Ahogy olvastalak, hallottam Tőled...:)))))
Captnemo: (06-04-2008 @ 08:18 pm)
:)) Igaz. Az élet mindig csodaszép. Meg az is, hogy mindig a csodaszép dolgok múlnak el a leghamarabb. És az is, hogy fáj. Hogy aztán akkor most melyik is fáj, ki tudja.:)
a_leb: (06-04-2008 @ 08:50 am)
Szentmentalitásában is gyönyörűen megírt történet, szívesenmeghallgatnám majd, ahogy előadod. Nagyon tetszett, ahogy meg- vagy feloldottad a történetet, még ha a fájdalmat a végén nem is hagytad ki :-)))
aLéb
AngyaliAndi: (06-04-2008 @ 09:07 am)
Jaj de érzem... ez nagyon szép lett Miki!:)))))))))))) Puszillak!
erda: (06-05-2008 @ 10:21 pm)
Igazi, szívhez szóló vers, Miki. Nagyon tetszik! :))) Üdv: Éva
blue: (06-05-2008 @ 12:48 pm)
Bár így volna...)))))
piroman: (06-06-2008 @ 08:11 am)
Ismét egy dal/vers. :) Grat.: piro
