Isten köztünk él

- Betti két kislánnyal érkezett új házasságába, és rövidesen boldogan adott életet egy fiúnak is, szerető férje, István oldalán.
Szép életük folyamán néhány lakásban megfordultak már, de sehol sem érezték otthon magukat.
- Pár évvel ezelőtt egy kis családi házat vásároltak, ahol Betti végre kiteljesíthette életüket, és boldogan éltek volna, ha a felvett bankkölcsönök meg nem keserítik életüket. Súlyos terheiket alig tudták viselni, miközben gyermekeiket iskoláztatták, és – bár István jól keresett – mégis arra gondolt, hogy jobb lenne inkább eladni ezt a házat, és biztosabban élhetnének vidéken, ahol olcsóbb egy ház, és nem is maradna adósságuk…
- Erre még az a tény is rájátszott, hogy Istvánnak hosszú évek óta biztos munkahelye egy pillanat alatt szűnt meg, és elküldték állásából.
- Házukat meghirdették eladásra, ám Betti mindennap sírva takarította az udvart – saját elbeszélése szerint még sehol nem élt ilyen boldogan, mint jelenlegi házukban –
- Jelentkeztek is hamar a hirdetésre olyan emberek, akik maguk nem is voltak rászorulva egy ilyen szép házra, de megvették volna, mert szép hasznot reméltek az üzletből.
Lefoglalózták a házat három millió forinttal, ami Bettiék adósságát éppen fedezte is, így már tiszta lappal kezdhettek volna új életet.
- Betti egyik reggel szomorúan újságolta – Megint voltam a templomban, és imádkoztam Istenhez, hogy megtarthassuk a házunkat – Ő ugyanis semmi áron nem akart elköltözni!
Júliusban járt volna le a határidő.
- Egy szép, napos nyári reggelen Betti vidáman dudorászva takarította az udvart . Szomszédja még meg is kérdezte, Bettike, nem szomorkodsz már a költözés miatt?
Dehogy szomorkodom, Isten meghallgatta imádságomat, és itt hagy minket továbbra is lakni!
- A vevők ugyanis nem tudtak egymással megegyezni a ház további sorsán, és visszamondták az üzletet, a foglaló pedig Bettiéké maradt.
- Már november van, és Betti most is vidáman takarítja az őszi faleveleket, mert az Ő szívében most már örök nyár uralkodik.
- Életük itt zajlik tőlem egy karnyújtásnyira, ugyanis Betti, és István a szomszédaim.
Mostanában egyre szilárdabb meggyőződésem – Isten ma is itt él közöttünk, és szeretete mindig boldogságot hoz azoknak, akik azt megérdemlik…

2007.11.09