IX - fejezet

Brian

   Miami bársonyfekete ege még az amúgy hidegfényű csillagoknak is különös, meleg ragyogást kölcsönzött. Anna kint ült a teraszon, és az eget kémlelte, mintha onnan várna választ élete nagy kérdésére - hová tűnt Brian, a kisfia, akit mindennél jobban szeretett ezen a világon. Különös érzés lett úrrá a lányon, mintha forogna vele a világ, mintha ájulás környékezné. Anna azonban nem ijedt meg, az érzés ismerős volt számára, ő úgy hívta, megérzés, de ez sokkal több volt annál. Különösen kifejlődött érzékelő képesség, legalábbis a BrainTechnél így nevezték el ezt a bioreceptoros érzékelést. Az ájulás eluralkodott a lányon, és Anna – érzéseivel - a csillagok közé zuhant…

   Egy műszerekkel telezsúfolt termet látott maga előtt, és Brian ott ült az egyik különös formájú fotelben, fején érdekes alakú sisak - Anna első gondolata ez volt a képről - Krisztus a töviskoronával.

   Brian beszélt Annához, és ő természetesnek tartotta, hogy válaszol. Nincs aggodalom, nincs ijedtség, nincs csodálkozás, csak természetes reakciók vannak, hiszen közvetlen kapcsolatuk van egymással, mintha kisfia éppen az ölében ülne.

   Anyuci, ne aggódj értem, nagyon jól vagyok, és nagyon érdekes helyre kerültem, jó dolgom van, megvan mindenem, amire csak vágyom, és most már te sem hiányzol olyan borzasztóan, mint az első időkben, hiszen sokszor találkozunk majd így, mint most.

   Itt rendkívül érdekes dolgokat tanulok, és most azt kívánom, bárcsak örökre itt maradhatnék.

   A négyéves kisfiú teljes mértékben felnőtt emberi értelemmel, érzelmi világgal rendelkezett, és úgy is viselkedett. Persze, hiszen elvárható is volt a jövő generációja első földi képviselőjétől ez a viselkedés…

   Annának már többször volt ez a különös kapcsolata kisfiával, de ma volt az első alkalom, hogy beszélgetni is tudtak. Eddig csak külső szemlélőként látta őt, úgy látszott, a kisfiú nem vesz tudomást a jelenlétéről.

   A rohamosan fejlődő második generációs BrainTech agy azonban mára olyan változásokon ment keresztül Brian koponyájában, hogy a kisfiú kétoldali kommunikációra is képes volt - igaz , hogy még csak a -  töviskoronával - vagyis a kommunikációs erősítővel, de ez csak időleges dolog volt a mérnökök szerint. A fejlődés későbbi stádiumában erre az erősítőre már nem lesz szükség. Közvetlen kapcsolatot tud majd teremteni bárkivel, akinek az agya képes erre. Ilyen ember a Földön viszont rajta kívül csak egy létezett, az Édesanyja.

   A jelenlegi emberi agyak képesek voltak ugyan erre a kapcsolatra elvileg, a gyakorlat azonban mást mutatott.

   A kutatók már régóta keresték az agy eme rejtett képességét, a harmadik szem titkát, azonban az eddigi kutatások azon a helyen csak egy elkorcsosult valamit találtak, ami szinte semmi érzékenységet nem mutatott a telepatikus hullámok iránt…

   Gyanították, hogy ez nem volt mindig így, de hát, amit az ember nem használ, az elkorcsosul. Arra azonban mind a mai napig nem érkezett válasz a laboratóriumokból, hogy miért történt ez így? Miért nem használta az ember ezt a ragyogó képességét, és mi okozta azt a törést fejlődésünkben, hogy egy sokkal tökéletlenebb kapcsolatformára tértünk át - az emberi beszédre.

   Jelenleg ez a különös szerv csak két embernél működött tökéletesen - Anna és Brian voltak csak képesek így kommunikálni - és náluk is csak külső beavatkozásra kezdődött el a fejlődés.

   Ezt a technológiát a BrainTech laboratóriumában csak továbbfejlesztették, alkalmassá tették a különleges tudású kutatók emberi használatra - de nem ők találták fel…

   A technológia alapelveit Nelson úr hozta a laboratóriumba tíz évvel ezelőtt. Valóságos származási helye ismeretlen volt, ugyanúgy, ahogy magának Nelson úrnak. Ha valaki meglátta volna azt az arcot, és azokat a szemeket, amiket Nelson úr oly gondosan elrejtett mindenki elől, és csak akkor volt látható, amikor ő egy héten egyszer három óra időtartamra regenerálódni készült - nos az az ember nyugodtan elkészíthette volna a végrendeletét, mert ha nem állt volna meg azonnal a szívverése a látványtól, akkor Nelson úr gondoskodott volna a szerencsétlen szemtanú eme "természetes" haláláról.

   Ez a különleges kegy még hűséges titkárának sem adatott meg soha, pedig ő volt a felelős a regeneráció időtartama alatti nyugalom, és megközelíthetetlenség biztosításáért Nelson úr számára…

                                                         ***

   Anna boldog, és nyugodt álomba merült ez után a kapcsolat után. Bár kisfiát nagyon hiányolta, mégis boldog volt, mert biztonságos körülmények között tudta Briant, és nagyon boldognak látta a kisfiút is.

   És a csillagok fénye is kissé halványodott, mintha ők sem akarnák zavarni Anna nyugodt, és boldog álmát - vagy talán csak a hajnal közeledte halványította el ragyogásukat?

                                                        ***

Utószó:

   Anna ekkor még nem is sejtette, hogy eddigi, szenvedésekkel, és rettegéssel teli életében hatalmas változások elé néz nagyon rövid időn belül.
   Egy új, minden eddigit elsöprő, és a legmerészebb képzeletét is felülmúló szerelem vetítette ki előjeleit a lány fiatal életére.
   Lassan hajnalodott, a vihar már nyomokban sem zavarta Miami nyugalmát, legtöbben még az igazak álmát aludták, de a csodálatos Miami Nyár kezdetét vette.

   A tündöklően kék égbolt fantasztikus színeket tükrözött vissza, az élet, az igazi Nyár színeit, telve zsongító illatokkal, melyek befurakszanak minden lakott és lakatlan helyre, megzavarva tudatot, és megdobogtatva szíveket - ezen a különös, csodás helyen a nyár egyet jelentett a szerelemmel…

                                                        ***

Vége az első résznek.

(Előkészületben a második rész: Miamiban mindig kék az ég)