II - fejezet

Egy kislány a nagyvilágban

Betti tizenöt éves kora óta ismerte a számítógépek működését, programozását, beállításait. Középiskolában számítástechnikai szakon végzett jeles érettségivel. Az Internet mindennapos használatával nagyon komoly tudásra tett szert a világháló minden területén. Szinte alig volt olyan téma, amihez Betti ne tudott volna hozzászólni. Az a kevés barátja, akikkel ki tudott jönni, nagyon nagyra becsülték a tudását, és sok kérdésükre kaptak választ a kislánytól, aki mindent tudott, hogy hol kell keresni, és mindig meg is találta, amit akart.
Igazi barátja azonban eddig még nem akadt. Mindenki tartott tőle, túl szépnek, túl okosnak találták.
A Casablancát fél éve ismerte, naponta részt vett a kis társaság beszélgetéseiben, akik nagyon megszerették a kislányt kedves, barátságos viselkedéséért, és főleg azért, mert mindenhez hozzá tudott szólni, és sokszor hozzá is szólt. Most töltötte be tizennyolcadik életévét, és már a Casablanca egyik ismert, és elismert tagjaként gondolt rá mindenki a közösségből. A Zenét természetesen ő is nagyon szerette, és elég sokat tudott róla, nagyon tájékozott volt ezen a téren is. A fórumon is több barátja volt, akikkel különösen jól kijött, bár személyesen egyiket sem ismerte.
Egy topik volt, amit soha nem látogatott, tiszteletben tartva az ott levelező emberek érzelmeit és titkait, ez a - Ketten Egyedül - volt. Neki még soha nem volt komoly kapcsolata sem itt, sem az életben, de elképzelései voltak egy ilyen kapcsolatról, és álmai neki is voltak, mint mindenki másnak. Különös álmok, édes álmok, erotikus álmok - a boldogság vágya őt is magával sodorta, a Kékmadár szárnyai gyakran csapkodtak körülötte, földöntúli édes énekét sokszor vélte hallani álmában. Reggelre azonban mindig lenyugodtak azok a szárnyak, elcsitult az a különös ének, fiatal szíve nyugalomra lelt - megint egy új nap kezdődött, és neki rengeteg dolga volt.
Egy hatalmas könyváruházban dolgozott, ő vezette a teljes nyilvántartást, ami a rendeléseket, eladásokat, és a legkülönfélébb forgalmi jelentéseket tartalmazta, Bettinek azonban egyszerű feladatot jelentett, mert a cég nagyon jó gépekkel és programokkal rendelkezett, amik szinte minden munkát elvégeztek a kislány helyett.
Szülei nagyon szerették Bettit, és ő is jól megvolt velük, bár nagyon kevés időt tölthettek együtt, mert mindannyiuknak hosszú volt a nap, és többnyire nehéz is. Estéiket legtöbbször hármasban töltötték, de Betti mindig korán bezárkózott szobájába, mert nem múlhatott el nap, hogy körül ne nézzen a Casablancán.
A mai nap is egy átlagos napnak tűnt, a lány nem is sejtette, hogy elérkezett fiatal élete legfontosabb estéje, hogy ablakából a lenyugvó napot utoljára látja ilyennek, és holnap már egészen más nap kel fel az égre. Elérkezett az az este, amely álmaiban már annyiszor megjelent, az az este, amikor vágyai kezdték elveszíteni ködös árnyaikat, és határozott, erős körvonalakká rendeződtek.
Belépett a Casablancára, ahol egy különös levél várta.
A lány rendkívüli ösztönével megérezte a veszélyt, de ez az érzés olyan édes volt, hogy egyetlen percéért odaadott volna mindent, bármit is kér érte az Élet.

                                      ***