EGY ISMERETLEN ARC

Az Internet maga az Élet - egy kegyetlen, undorító, szörnyűséges, őszinte, csodálatos, izgalmas, gyönyörű világ.
Lehet utálni, lehet szeretni, de nagyon nehéz közömbösnek maradni iránta.

 I.fejezet

Tamás 19 éves volt, amikor megkapta élete első számítógépét. Akkor már régen nem volt ismeretlen előtte a dolog, mert Édesapja számítástechnikusként dolgozott egy nagy cégnél, és Tamás is nagyon sokszor segített neki az otthoni gépén dolgozni, miután ő is ilyen szakon érettségizett.
Édesanyja fiatalon meghalt - a kor népbetegségében - autóbalesetben. Apja egyedül nevelte fel a fiát tízéves korától. Azóta sem tudták feldolgozni a tragédiát, és hallani sem akart egyikük sem egy pótmamáról.
Tamás már fiatalon ismeretséget kötött az Internet világával, ő már természetesnek vette, hogy a távolság nem létező dolog, és pillanatok alatt ott tud lenni a világ bármely pontján, egyszerre akár több helyen is, mindenütt, ahol Internet létezik. Sok ismerősre tett szert világszerte ilyen formában, de igazi barátja sohasem volt még fiúk között sem, lányok meg szóba sem jöhettek.
Egyszer éppen a szomszéd fiúnál volt, vele jól megértették egymást, és gyakran tanultak együtt, amikor teljesen véletlenül ráakadtak egy érdekes fórumra. Furcsa neve volt, ami rögtön felkeltette érdeklődésüket. Mi lehet ez a Casablanca? Megnézték, és egyre jobban belemerültek az olvasnivalókba, olyan érdekes volt az egész. Olyan emberek látogatták, akik egyedül voltak és őszinte beszélgetésre, megértésre, barátságra vágytak. Egy közös tulajdonságuk volt, minden fórumtag rajongásig szerette a zenét. A zene szeretete hozta őket össze, és tartotta egybe kis közösségüket már két éve.
Ahogy Tamás elmerült ebben a különös, őszinte, nyílt, baráti társalgásban, egyre inkább úgy érezte, hogy végre hazaért. Ha azelőtt valami bántotta, vagy fájdalmas volt, vagy csak felejtésre vágyott, mindig a zenét hívta segítségül, és a zene - mint egy jó barát - mindig segített.
Most úgy érezte, végre megtalálta igazi társait ebben a kegyetlen, rohanó, pénzéhes világban. 
Különösen egy lány tűnt fel neki - Bettinek hívták. Ez a lány olyan megértően, és szeretetreméltóan írt mindig, hogy már az első napokban szimpatikusnak találta Tamás, holott ő még csak olvasgatta a társalgást a Casablancán - nem szólt bele semmibe. Nem szeretett volna egy rosszul sikerült mondattal zavart okozni ebben a szépen összekovácsolódott kis közösségben.
Szó volt itt mindenről, főleg zenei témákról, de nem volt idegen a társalgástól a vidámság, a barátság, a divat, az egészség, a szeretet, és a szerelem sem. Erre volt egy külön topikjuk - Ketten Egyedül - itt olyan emberek találkoztak, akik ismeretlenül is megszerették egymást, és a többiek csak olvasgatták, mosolyogtak rajtuk, vagy éppen szomorkodtak, de soha nem szóltak bele a Társak beszélgetésébe.
Vasárnap Tamás szilárd elhatározással ült le a gépe elé: Ma írok Bettinek valamit, ez lesz az első levelem a Casablancán! Először hosszasan elgondolkodott, aztán nekilátott az írásnak.

                                   ***